Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 37 — támasztanak. Minden benyomás olyan mértékben lehet segédeszköze a suggestionak, amennyire hangulatot tud ébreszteni. Mivel pedig nincsen olyan benyomás, a szakálviseléstől és ruházkodástól kezdve a beszédmodorig, amely az összhangulat keltéséhez hozzá ne járulna, érthető, miért oly nehéz céljaink szerint suggerálni. Mindenki suggerál, aki bármilyen irányban befolyásolja embertársait, de egyik ép ellenkező befolyást érvényesít, mint szeretne, a másik mindenben keresztül viszi akaratát. A befolyás mikéntje rendszerint azon tényezőkön múlik, amire senkise gondol: a föllépés, magatartás és beszédmód hangulatkeltő hatásán. Végigtárgyaltam mindazon elemi folya- mátokat, amiket eddigi vizsgálataim alapján a függvénye, suggestioban sikerült megállapítanom. Nem állítom, hogy ezt a szörnyen bonyolult és rendkívül változatos lelki jelenséget teljesen sikerült analysálnom; hiszen ama „elemi" folyamatok (képzet, hangulat, figyelem) amiknek viszonyát az összjelenségben vizsgálni próbáltam, maguk is a psychophysiologiának megannyi problémái. Szándékom csak az volt, és azt hiszem, ezt el is értem, hogy a suggestiv folyamatokat kivet- kőztessem azon mysticismusból, amibe még a szak- tudomány is szívesen burkolja őket. Bernheim, a hyp- notismus egyik legalaposabb ismerője, meggyőzően kimutatta, hogy hypnotismus nincs, csak sugallásje- lenségek vannak, mert a hypnosis maga is a sugges- tioval létesíthető lelkiállapot. A hypnotismus tehát eltűnt, mint külön probléma, de mivel a suggestibilitas még mindig nem volt leszármaztatva a lélek normális jelenségeiből, azza/ együtt megmaradt talánynak.*) A *) Psychismeinférieur. Étude de Psychopathologie dinique des centres psychiques par le dr. Grasset. Paris. 1913. 68. old.: L’ hypnose