Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913

— 29 — hogysem ment a dolog; kezdtem beletörődni hogy szemem gyöngébb, hogysem odáig ellát­hatna. Még egy utolsó erőfeszítéssel odaszögeztem figyelmemet, s ime a drótsövény hálózata élén­ken ‘ szemembe tűnt, amint elhúzódik a háttérben levő tarló előtt. Attól fogva kisebb erőfeszítés is ele­gendő volt, hogy a dróthálót észrevehessem. El is tökéltem, hogy ezentúl hasonló próbákkal fogom ed­zeni közellátó szememet a távolnézésre. Másnap vé­letlenül épen ott ténferegtem, hol a kérdéses drót­kerítést tegnap vizsgálgattam, mennyire elámultam, mikor láttam, hogy csak a puszta oszlopok állnak ottan, a drótsövénynek pedig híre sincs. A kerítés érzetét a megfeszített figyelem segítségével (a hit­ről később lesz szó) autosuggeráltam. Ha az ember tetves baromfit vizsgál vagy férgekkel ellepett em­berről hall beszélni, ellenállhatatlanul saját bőrérzeteire fordítja figyelmét s ime azonnal állítja, mintha a fér­gek légiói mászkálnának ruhája alatt. A hypochondriás hajlamú egyének a legkülömbözőbb nyavalyákat át­szenvedik, mert ha figyelmük ráterelődik valamely betegségre, annak tüneteit csakhamar megállapítják magukon is. Orvostanárok állítják, hogy kezdő orvos- tanhallgatók tömegesen jelentkeznek consultatióért mindazon betegségekben, melyeknek kórtani jellem­zését végighallgatták. A fölhozott példák eléggé meg­világítják a figyelem szerepét a suggestio folyamatá­ban.*) A legfőbb működése abban áll, hogy a sug- gerált képzetcomplexumot megragadja és visszatartja a tudatban, miáltal annak teljesebbé válását, sőt él­ménybe vagy cselekménybe való átváltódást előse­*) Hasonló működést végez a figyelem más lélektani folyamatokban is, melyeket alig lehet elhatárolni a suggestiötól: assimilatio (Wundt), illu- sio, hallucinatio stb.

Next

/
Oldalképek
Tartalom