Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
— 28 győződésteljes hanghordozással beszélnie, hogy már a hanglejtéssel is segitse az önkénytelen figyelem odatapadását. Azonkívül világosan és velősen kell beszélnie, hogy az unalom a figyelmet el ne terelje. De az önkénytes figyelem segítségét sem nélkülözhetjük, mert a psychikaijelentősége ennek is ugyanaz, mint az önkénytelen figyelemé: megragadja a kívánt képzetet, s kiszorítja a tudatból ama képzeteket, melyek jelenléte a suggerált képzetcsoport uralmát meggátolná. Hogy miként járul hozzá a figyelem valamely képzetcomplexum kiemeléséhez s valamely suggestio megvalósulásához, arról kiki maga meggyőződhetik. Gondoljuk el odatapadó figyelemmel, hogy most ásítani fogunk. Az ásitás cselekvésképzete egyedülivé válik, egyebeket a figyelem kiszorít a tudatból s ime lassankint teljesedésbe megy és tényleg ásítunk. Elénk f gyelemmel gondoljunk arra, hogy bal lábunkban valami különös melegséget, vagy fájdalmat érzünk, kisvártatva a figyelemmel leszögezett képzet megvalósul és élményre váltódik át. Gondoljuk el erősen, hogy szemhéjaink nehezek s le akarnak csukódni, rövidesen tényleg bekövetkezik az élmény, amit elképzeltünk. Megannyi teljesedésbe ment autosuggestio, melynek megvalósulását a figyelem idézte elő. A figyelemnek sugallás teljesítő hatását még szembetűnőbb példákon is bemutathatjuk. Egy alkalommal új lakásba költözködtem. Behurcolkodásomkor szemembe tűnt, hogy a virágoskertet az udvartól rhom- busos drótsövény keríti el. A virágos kert az ablakom alá is elnyúlt, s rajta túl a szántóföldek kezdődtek. Egyszer eszembe jutott, hogy szemüvegem élességét kipróbáljam : erősen kutattam, megláthatnám-e vele a kertet a szántóföldek felöl elhatároló drótsövényt, melynek oszlopait elég jól kivehettem. Eleintén se-
