Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1913
23 — bői a cselekvés kiindul, kölömbséget tenni. Pedig a suggestio tüneményeinek pontos magyarázatához mégis csak szükséges e szétválasztás. Mert akár a sugge- ráló symbolumképzet, akár a cselekvésmeginditó cselekvésképzet a suggestio előtt nem volt meg a tudatban, azaz nincs meg az imént említett associatio cselekvés és jelkép között már korábbi megszokás folytán a tudatban, a suggestio nem valósul meg, bármilyen kedvezők volnának is egyébként a föltételek. Hiába suggerálom azt egy férfinak, ime itt a tü, pamut és a minta, horgoljon csipkét, nem fogja végrehajtani a suggestiot még hypnosisban sem, pedig érti mit mondtam, látott is már csipkét horgolni (tehát megvannak a symbolumképzetei a csipkehorgolásról), de teljesen hiányzik a cselekvésképzete, ami a végrehajtott cselekvés után marad vissza. Másrészt ha egy gyereknek, kiről bizonyos, hogy még sohasem cigarettázott, ezt mondom: „Itt a cigaretta, itt a gyújtó, gyújts rá" — végre tudja hajtani. Hogyan ? Csak azért, mert a suggerált symbolumképzetek határozottan tudatába lépnek, a cselekvésképzetei pedig elemekben szintén megvannak a tudatában, ha egységben nem is. A cigarettára gyújtásról nincs ugyan még cselekvésképzete, de van arról, miként kell egy gyújtót meggyujtani, miként kell egy tárgyat a szájába venni, miként kell szivni, vagy a kellemetlen füstöt kilehelni s igy tovább. A részcselekvéseket, a sorjában felidézett symbolumképzetek indítására ügyetlenül és félszegen, mégis egészszé tákolja össze. Mindazok utón, amiket a cselekvésképzetek és a symbolumképzetek összefüggéséről eddig mondottam, nyilvánvaló a következő megállapítás: valamely suggestio, akár hallási, akár látási symbolumképzetek nyomán, csak akkor valósulhat meg, ha a symbolum-
