Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
— 42 — gyalása lenne elég, hogy a növendék világos képet nyerjen a népek fejlődéséről, műveltségi, gazdasági viszonyairól. Felszínes, a dolgok mélyére nem vehető tanításunk eredményezi, a hogy tárgyakat megkedveltetni oly nehéz, pedig ha a tanuló lelkében élő öntevékenységet kifejlesztjük, olyan mezőre visszük tanítványainkat, amelyen a virágok illata, szinpompájuknak gazdagsága felfrissíti az elmét, nemesíti a szivet. Elhagyandó tehát az alsó otályokban feldolgozott anyag, ezzel nemcsak azt érjük el, hogy behatóbban, mélyebben foglalkozhatunk növendékeinkkel, hanem kevesebbre redukálódik az elvégzendő anyag is, megmentjük a nagy túlterheltségtől, utat nyitunk az önképzéshez, miáltal eredményesebb lesz a munka, biztosabb a siker. E bajok mind onnan erednek, hogy ma alapul egyaránt jő a gimnázium, reáliskola, polgári és felső lépiskola is. Szinte abszurdum állapot, hogy ma a tanítóképzőbe minden iskolából jöhetnek a tanulók. Ilyen alapra építhetünk ugyan, de az eredmény nem felel meg annak, amit összes tapasztalataink bizonyítanak, „hogy a tanító önálló egész egyénisége képes csak nevelőleg hatni.“ Tanítóké, zésünk akkor felelne meg igazán hivatásának, ha 8-10 évfolyamúvá alakulna át. Ha jó tehetségű 10 — 11 éves tanulók lépnének a tanítóképzőbe, melynek alsó négy osztálya megfelelne a többi középiskola négy osztályának, a felső négy — kedvező alakulások folytán — öt-hat osztály természetes folyománya lenne az alsónak, amelyben a növendék nemcsak szakképzést, hanem általános műveltséget is nyerne, magába szívná a tanítani vágyást, azt a melegséget, amely a tanítás művészetéhez szükséges. Akkor lesz a tanító igazán művész, ha gyakorlatias érzékét, a tudás hatalmával vértezzük fel. Szerettem volna még a tanítóképzés és kántorképzés szétválasztásáról is szólni, azonban a Mélyen Tisztelt Szakosztály meleg érdeklődésével, szives figyelmével annyira visz- szaélni nem akarok. A vázlatosan előadottakból is láthatjuk, hogy a tanítóképző tanárságára, reánk ev. tanárságra nagy feladat vár. Protestáns iskoláink mindenkor a haladás, felvilágosodás hirdetői voltak. „A protestáns világfelfogás — mint Sze-
