Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912

— 37 előadásbeli gyakorlást kívánunk, ebben rejlik az, hogy a közművelődési tárgyak eredménye kisebb a reális tárgyakénál.

Súlyosabb feladatot ró az uj tanterv a felekezeti tanítóképzőre azzal is, hogy nagyobb óra szám mellett, gyengébb tehetsőgü növendéknek áll rendelkezésére, mint az állami tanítóképzőkben. Kétségtelen, hogy ma a tanítóképzők anyagát nem a legjobb képességűek, a tanítói pályára hivatottak szolgáltatják. Sajnos, képzőink ezen képességűek közül is a leggyengébbet kapják. Nehéz anyagi bajokkal küzdő egyházkerületeink nem nyújthatják azt a kedvezményt, amit az államiak adnak. így hozzánk nagyrészben csak az pályázik, akit valamelyik állami tanítóképzőbe fel nem vettek.

Midőn az uj tanterv a tanítás legfőbb erősségéül a szemléltetést teszi, megkívánja a tanítóképzők modern felszerelését. Tanítóképzőink ezzel válságos helyzetbe jutottuk. A felszerelések hiánya, helyiségek elégtelensége, modern intézet hiánya, erélyes intézkedésekre szólítanak. Szükséges a gyors orvoslás, mert évtizedeken, századokon át anyagi gondokkal küzdő intézeteink, — mindenkor a haza érdekét szolgálták, az emberiség nagy feladataiért küzdöttek, a felvilágosodást, a gyors előrehaladást sürgették, — sokszor nagy viharok alatt is magukra hagyatva nem csoda, ha megroskadtak. Méltán megérdemlik intézeteink a legmesszebb menő támogatást, mert maga ellen vétene az állam, ha veszni engedné azon intézményeket, amelyeknek a legtöbbet köszönhet.

Első égető kérdés: Mélyen Tisztelt Szakosztály! segítene azon, hogy a tanítóképzőbe jó tehetségű, a tanító pályára hivatott egyének jussanak. Ne legyen a tanítóképző az utolsók menedékhelye. Sajnos, de úgy látom, hogy e téren a helyzet egyenlőre javulni nem fog. A magyar társadalom a tanítói pálya iránt felmelegedni nem tud. a közvélemény lelkében még mindig a régi tanítói típus él. Az állam is a legmostohábban a tanítósággal bánik el. Bizonyítani se kell, hogy milyen fokon állana népoktatásügyünk, milyen lenne nemzeti létünk, ha legjobb fiaink keresnék fel a tanítói pályát. Nemzeti szerencsétlenségünk, hogy ez nincs igy, A tanítói fizetésrendezés körüli viták meggyőzhették arról, hogy milyen nagy elkeseredés honol a tanítóság kebelében, hogy minimális kívánságaik se teljesültek, hogy a társadalom mily nagy reszvétlenséget tanúsított e küzdelemben. A tanítóképző tanárságának elsősorban