Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
— 33 — helyeselni méltóztatnék, azokhoz hozzájárulni és a szakosztály elnökét megbízni azzal, hogy azokat a szakosztály javaslataként a közgyűlésnek bemutassa. II. Az uj tanterv tanulság ai. Vohaner Dezső. Mélyen Tisztelt Szakosztály! A k f a tó elme folytonosan alkot, újabb és újabb problémák megoldásához fog. Keresi az utat, a haladás a tökéletesedés felé. Ki ne venné észre azt a lázas tevékenységet, amely mindenfelé latható. A technika letörhetetlen akadályokon tör előre, hihetetlen alkotások látnak napvilágot. Égető kérdések megoldásánál a legszélsőbb tényezők állnak szemben. Mennyi irány, mennyi új tan jut diadalra. Uj tudományok, uj módszerek születnek, hogy bevilágítsanak az élet legmélyebb rejtekeibe, hogy elősegítsék a kutatást, jólétünk biztosítását. Főbben a fejlődésben nem maradhatott el a magyar tanítóképzés sem. Igaz, hogy a nyugati müveit nemzetektől e téren is elmaradtunk, de különleges földrajzi helyzetünk, mig egyrészt védekezésre szorított, másrészt oly kultúrpolitika kialakulását eredményezte, mely hivatva volt biztosítani nemzeti létfen- maradásunkat nemzetiségeinkkel szemben. Népek, nemzetek sorsának intézői, akik éleslátással a jövőbe pillantanak, választják meg az eszközöket a létfenmara- dás biztosítására. Kétségtelen, hogy ma a kultúra a fajok, a nemzetek fentartója. A kultúrának a terjesztője pedig elsősorban a tanítóság. így válik a tanítóképzés nemzeti üggyé, életkérdéssé.) A magyar tanítóképzés történetében korszakot jelent az 1911-ben kiadott Tanterv és Tantervi Utasítások. A Tanítóképző Tanárok Országos Egyesületén, az uj tanterv legfőbb elveinek méltatója igy nyilatkozik: „Örömmel sőt büszkeséggel vettük kezünkbe az uj tan- terv és utasítást, mely nemcsak évtizedes küzdelmünknek leté3
