Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
34 teményese és a további fejlődés biztos bázisa, de mind énnél több: egy nagyszabású alkotás, mely a modern és a magyar tanítóképzés gondolatainak és elveinek kincsestára.“ Méltán fordult feléje a figyelem, hisz az ujabbkori paedagogiának minden vívmányát benne látjuk: Cselekedtetó oktatás, gyermek megfigyelés, pszichológia, biológia, slőjd, szociológia stb. Alapos megbeszélés, erős vita tárgya lett. Tárgyalta a Tanltóképző-intézeti Tanárok Országos Egyesülete is, szükségesnek látom, hogy mi is megvitatás tárgyává tegyük. Nem célom az utasítás legfőbb elveit analizálni, bár igaz, hogy az analizálással teremtő munkát végezünk, a részletek megvizsgálásánál uj eredményekre bukkanunk — az egyén kutatása más nézőpontból indulván ki — a sok forrásból gazdagabb tartalmat, világosabb képest nyerhetünk. Röviden kívánok csak kiterjeszkedni az Utasítás legfőbb elveire, hogy a tanulságot leszűrjem, s kimutassam azt, hogy milyen nehézségekkel állunk szemben épen felekezeti tanítóképzésünk szempontjából. A tanterv kijelöli a tanítóképzés feladatát, kimondja, hogy a tanítóképző szakiskola, „olyan szakiskola, amelynek tanítási rendjében a közművelődési tárgyak és oly lényegesen hozzátartoznak a hivatásszerű kiképzéshez, mint a paedagogiai tárgyak és a tanítói gyakorlat, s olyan tárgynak, amely ezt a szolgálatot nem teljesíti, nincs helye a tanítóképzőben.“ Ez a szakiskolai jelleg domborodik ki az egész tantervből, ez az elv teszi minden tanár kötelességévé, hogy figyelemmel legyen a népiskolai vonatkozásokra, az teszi a tanítóképzők középpontjává a gyakorló iskolát, ahová a működésnek minden szála vezet, amely forrása minden tanítási és nevelési készségnek. A gyakorlati kiképzés eddig elméleti ismeretek átadásából, neveléstana elvek elsajátításából állt, irányitó gyakorlati készültség helyett, — pedig „az ismeretszerzés a munkának kezdő stádiuma.“ — Ezért teszi minden tanár kötelességévé, hogy a gyakorlati tanításokon, azok előkészítésén, megbirálásán részt vegyen. A gyakorló-iskolában töltött idő, a paedagogiai tárgyak összessége nem elegendő gyakorlati készség intenzív ápolására, öntudatos tanítói eljárásra, azért mondja az Utasítás, hogy a mitás az egész vonalon egységes és oly módszer szerint történjék, amely összhangzásban van a népiskolai tanítás módjával. A növendék, ha a gyakorló iskolába lép, soha se érezze magát olyan világban, amelyben más a cél, más az eszköz, ha-
