Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1912
— 32 — alkalmazástól számított 3 hónapon belül teendő le. Az eskü letétele előtt senki sem gyakorolhatja hivatalos jogait. A 206. §. előírja a tanároktól kiveendő esküt. A szakosztálynak hozzájárulását kérem azon javaslatomhoz, hogy az eskümintából kihagyassék az utolsó mondat ezen része: „Titkos vagy nyilvános társulatoknak, a melyek vallásunk és egyházunk tanításai és érdekei ellen törnek, tagja nem vagyok, ilyenekbe soha be nem lépek, ellenök küzdők és teljes erőmből arra törekszem, hogy „miután ez az eskü első részében amúgy is bennfoglaltatik és csak ez a rész maradna a mondatból a következő szövegezéssel: „Ev. meggyőződésemnek magán és társadalmi életemben is mindenkor érvényt szerezni törekedni fogok. “ Megemlítem még, hogy reánk, tanitóképző-intézeti tanárokra ugyanazon fegyelmi szabályok érvényesek, amelyek az egyház minden tisztviselőjét egyenlőképen érdeklik, s amelyek a javaslat 367—375. §-aiban foglaltatnak. Ezen §-ok az érvényben levő alkotmány 323— 332. §-aival csaknem teljesen megegyeznek. Ezen §-ból fontosabbak a 368. § , amely megállapítja azt, ki követ el egyházi vétséget és a 370. §., amely az egyházi vétségek büntetéseit sorolja fel. A 376—396. §. szól az egyházi bíróságokról. És pedig a 380. §. az egyházmegyei törvényszék, a 328. §. az egyházker. törvényszék, a 384. §- az egyetemes egyháztörvényszék megalakulásának módozatairól. Ezen ^-okra nézve szükségesnek látnám, s ezért azon javaslatom elfogadását ajánlom a Tisztelt Szakosztálynak, hogy a tanárok fegyelmi eseteit elbíráló törvényszék tágjainak fele tanárokból álljon, mert a tanár által elkövethető vétségek elbírálására maguk a tanárok a legilletékesebbek. Szólanom lehetne ugyan még arról is, hogy a javaslat nagyon sok §-a stiláris módosításra szorul. Ezt azonban nyugodtan bizhatjuk a zsinatra, amelynek figyelmét bizonyára nem fogják elkerülni a magyartalan és nem teljesen kifejező §-m a javaslatnak. Ezekben kívántam összefoglalni a zsinati-bizottság javaslatára vonatkozó észrevételeimet és javaslataimat és tisztelettel arra kérem a t. Szakosztályt, méltóztassék az elmondottakat bírói megfontolás tárgyává tenni, s amennyiben azokat
