Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

5 kir. tud. egyetem hallgatója volt, mint magyar—latin nyelvi szakos s 1892. szept. 7-én absolvált. Polgári iskolai tanári oklevelét a nyelv- és történettudományi szakcsoportból 1904. ápr. 4-én szerezte meg. 1892-ben a rimaszombati egyet, prot. főgymnásiumhoz helyettes tanárul választatott meg, 1893. szept. 1 -tői a szarvasi ág h. ev. főgymnásiumnál helyettes tanár lett s ugyanakkor mint óraadó, a polg. leányiskolánál is működött. 1896/7-ik évben nevelő volt Kevermesen, majd 1897. szept. 1-től a szarvasi tanitóképzőnek lett helyettes, majd később rendes tanára. 1903. dec. 26-án megnősült, nőül vevén Törő Gizellát, ki mint gyöngéd és miveit lelkű feleség, a legpéldásabb családi élet boldogságában része- sité férjét, ki utolsó percében is jóleső vigaszt tudott találni hűséges nejének önfeláldozó szeretetében. Az !907/8-ik tanévre pedig az 1907-ik év őszén a bányakerületi gyűlés igazgatóul választotta meg. Tudta és érezte azt a nagy feladatot, amit magára vállalt, midőn egy egészen uj intézet élére állott; tisztában volt azzal, hogy a protestáns nevelésügyének szeretete nagy és terhes, de nemes kötelességeket ró reá, de épen a rá várakozó sokoldalú munka, a minden képességét és erejét igénybe vevő szakszerű vezetés voltak azok, a mik lelkesítették nemes dicsvágytól, égő munkakedvtől heviilő lelkét. Ifjú kartársai körében olyan nagy hévvel ismertette jövendő terveit, hogy önkénytelenül is vele heviiltünk s vele lelkesedtünk, midőn az ifjú intézet jövője került szóba. Férfias komolyságát őszintén tisz­teltük, nemes szivét őszintén szerettük. Nemcsak kar­társai, de ismerősei és jó barátai is kedvelték a rokon­szenves tanárembert, ki hivatásának komolysága mellett kedélyes és élvezetes modorú ember tudott lenni ott hol a bizalmas környezet szivet- lelket derítő vidámsága nem kényszeritette tartózkodó komolyságra.

Next

/
Oldalképek
Tartalom