Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

— 4 —

mint önálló intézetnek, Papszász Gyula volt az első igazgatója.

Az igazgatói tisztség lelkiismeretes betöltése a vele járó nagy felelősség és a szükséges szakértelem békés fejlődésii intézetnél is erős próbára teszik szellemi és fizikai erejét annak, kit ily megtisztelő állásba helyez rátermettsége. Mennyi akaraterő, mennyi kitartás szükséges akkor, midőn oly intézet vezetését bízzák reánk, a mely intézetnek múltja csupa küzdelem, jelenje nehéz fárasztó munka, jövője pedig kínzó bizonytalanság ? Hiszen ha a tanítóképző történetét olvasgatjuk, lehetetlen el nem ismernünk azt, hogy a midőn 1862. óta a főgymnasiummal kapcsolatosan megalakult, a vezető emberek törhetetlen kitartására volt szüksége, hogy a fokozatos fejlődés stádiumán szerencsésen átjutva, fontos, értékes intézménye lehessen az alföldi protestáns tanítóképzésnek. Egy Benka Gyula és egy Haviár Dániel odaadó buzgalma, meggyőző, bátor fellépése s mindkettőnek az intézet fejlesztése s jövőjének erkölcsi és anyagi biztosítása körül kifejtett fáradhatatlan tevékenysége végre megvalósíthatta azt, hogy a bányakerüieti 1907. őszi közgyűlésén a szarvasi ág. h. ev. tanitókép zőt a helybeli főgymnaziumtól különválasztva mint önálló intézetet vette át s igazgatójául a nyugalomba vonuló Benka Gyula helyett Papszász Gyulát, az intézet érdemes tanárát választotta meg. Papszász Gyula Ru- nyán, Gömör megyében született 1869. máj. 15-én. Elemi iskolai és gymnásiumi tanulmányait Rimaszombaton végezte. Atyja mint reformátos lelkész, már korán fia leikébe oltotta a puritán protestáns ember nemes jellemét, igénytelen egyszerűségét, hazája s hitéért való lángoló szeretetét. Komoly hajlamot érezve magában a tanári pályára, 1887 ben a budai pedagogiumba iratkozott rendes hallgatóul, 1888 —1892-ig pedig a bpesti