Evangélikus Tanítóképző, Szarvas, 1909

PapSzáSz <5yúla 1869-1909.

Az emberi élet értékét igazán megbecsülni akkor tudjuk, midőn olthatatlan munkálkodási kedvvel telve törekszünk nagyot, maradandót alkotni. És a magason törő lélek számára lehet-e égetőbb kín, keserűbb megpróbáltatás annál, mint mikor gyönyörű, magasztos célokért heviilve, fáradhatatlan munkálkodás közepeit omlik össze a pusztuló, törékeny szervezet s az enyészet sötét gyászfátyolt borit mindarra, a mi kitűzött cél forró vágy, édes remény és féltve őrzött álom volt rövid életünkben? 1909. augusztus hó 19-én délben Papszász Gyula a szarvasi tanítóképző-intézet igazgatója Nagy-Rőcén, szerető övéi körében jobblétre szenderült, gyászba borítván korai halálával mindazokat, akik ismerték, tisztelték s szerették a nemes férfiút, a hivatásos tanárembert, a társadalom munkás, lelkes tagját az őszinte jóbarátot s emésztő fájdalmat keltve főleg azon szerető szivekben, kikkel vérségi kapocscsal volt elválaszthatatlanul egybeforrasztva.

*

* *

A szarvasi bányakerületi ág. h. ev. tanítóképzőnek,