Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1936
35 jük, hanem mindenkor magunkénak fogjuk tartani és vallani. Isten áldása legyen az ő nemes munkáján. Kedves Öregdiák társaim ! Engedjétek meg, hogy ha most az őszinte fájdalomnak feltörekvő érzései alatt elfogódik lelkem, elhalkul a hangom és könny szalad a szemembe. Egy áldott, jólelkű öregúr, e Szövetségnek alakulásától kezdve mindenkor egyik leglelkesebb tagja, a Szövetség társelnöke, a régi iskola iránti hűségnek és ragaszkodásnak legtiszteletreméltóbb alakja — jelenik meg lelki szemeim előtt, kit eddig évek óta mindig ott láttunk a lelkes öregek között, ki annyiszor emlegette el az örömtől könnybe lábadt szemmel ez iskolához való ragaszkodását és idézte fel az abban töltött életének kedves emlékeit — most már nincs közöttünk. Legutóbb még itt láttuk, nemes szíve azóta megszűnt dobogni és lelke felszállt amoda a magasságok szférájába — örök elpihenésre. Úgy érzem azonban, hogy az ő megdicsőült szelleme ma is virraszt az ő szeretettéi felett és hálásan áldja az ő Alma Materét s annak minden munkáját. Áldassék e kedves emlékű öregdiáktársunknak, iglói Szontágh Tamásnak, mindannyiunk drága Tamás bátyjának emléke s maradjon meg a szívünkben időtlenidőkig. Őszinte ragaszkodással köszöntőm Szövetségünk tisztikarának minden többi tiszteletreméltó és a nemes ügy érdekében sokat fáradozó tagjait, köszöntőm iskolám nevében mindazokat, akik itt megjelentek és odaszáll lelkem azokhoz is, akik nincsenek itt, de tőlünk távol, lélekben velünk ünnepelnek. Kedves Öregdiák társaim 1 Ennek a mai ünnepélyes alkalomnak egyik kiemelkedő pontja az, hogy ez alkalommal jöttek össze azok, akik iskolánk falai közül 10, 15, 20, 25, 30, 35, 40, 45, 50, 55 esztendővel kerültek ki és indultak a viharzó életnek különböző útjaira. Régi, régebbi és igen régi emlékek hatása alatt megifjodik a találkozóra összejötteknek lelke, feltámadnak szívükben a régi emlékek szülte kellemes érzelmek és sokuknál a boldogabb múlt boldog órái enyhítik a jelennek sivárságát. Amikor szeretettel köszöntőm iskolám nevében az összes összejött, különböző évfolyambeli találkozókat, engedjétek meg, hogy külön is ragaszkodó szeretettel köszöntsem ez alkalommal azokat, akik az én szívemhez legközelebb állanak, azokat akikkel én 40 esztendővel ezelőtt végeztem ez iskolának utolsó osztályát. Kedves Barátaim, — volt iskola- és osztálytársaim, — 3'
