Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1936
36 amit el nem mondottam Nektek tegnap, amikor házamat megjelenésiekkel megtiszteltétek, itt mondom azt el mostan. Itt mondom meg néktek, hogy amikor 40 esztendőnek világokat felforgató és új világokat formáló eseményei után és közben ennek az áldott iskolának falai között találkozunk, végigszalad az én lelkemen a boldogságos múltnak minden kedves emléke és a magyar sors tragédiájának minden szenvedő fájdalma. A kicsiny diák gondtalan életnapjainak, a növekvő diák életének minden, ma már át nem élhető bűbájos romantikája, a kedves osztálytársaknak az élet nehézségeire még gondolni sem tudó arcvonása, mind-mind egyszerre jelennek meg előttem s közben hallom rég elköltözött jóságos tanárainknak bölcs és oktató szavait és tanításait. És ebbe az éltető és megifjító boldogságos világba visszaszálló lelkemet megkapja 40 esztendő után a Ti már-már fáradtabb tekintetetek és azok a barázdák, amelyeket az életnek körülményei reá szántottak a Ti arcotokra is. De Istennek hála érte, hogy ha bár egyi- künk-másikunk törődöttebben is, de mégis — úgyszólván — mindannyian további munkára és tettre készen nézünk a jövő elé. Szeretettel köszöntelek itt a régi kedves helyen, az Alma Maternek eriyhet és pihenést adó árnyékában, szeretettel ölel keblére benneteket az, akit a sors ide visszahozott és érdemeden utódjává tett annak a nagy mesternek, ki akkor állott az iskola élén, amikor Ti voltatok itt és akinek emléke előtt mindannyian lehajtott fővel állunk meg. És elszállanak az én gondolataim e pillanatokban azok mellé a kis dombok mellé is, amelyek korábban elköltözött társaink porladozó hamvait takarják békességes földterületeken, vagy vérrel öntözött csatamezőkön. Hálás emlékezetünk kegyelettel őrködik az ő síri álmuk felett. És meghajtott fővel köszöntőm azokat a keveseket, akiknek megadatott, hogy félszázad után lássák újból egymást és iskulájuknak régi falait. Legyen áldott a Ti emlékezéstek és jutalmazzon meg Benneteket az örök Isten egy boldog és gondtalan öregkor kedves napjainak hosszú sokaságával. Mély tisztelettel köszöntőm az összes itt megjelent kedves vendégeinket, iskolánk iránt érdeklődő és annak jóakaró barátait, köszöntőm őket azzal az óhajtással, vajha ez a mai iskolai ünnepélyünk még szorosabbá tenné azt a lelki kapcsolatot, amely a múlt és a jelen között fennáll és ez is erősítésére szolgálhatna azoknak a nagy és szent törekvéseknek,
