Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1936

34

hogy meglazult volna, hanem annak láncszemei hatalmasan megerősödtek és összetartozóbbak lettek.

Amikor Isten jóvoltából ismét szemtől szemben állva itt a szabad természet ölén, a természetnek e gyönyörű templomában — ünnepi hangulat fogja meg lelkünket, kötelességemnek tartom, hogy iskolám kormányzóhatóságának, tanári karának és ifjúságának nevében mély tisztelettel köszönlsem azokat, akik ma bennünket itt megtiszteltek. Mélységes sajnálkozással és fájó szívvel kell megemlítenem, hogy a Szövetségnek elnökét, dr. Raffay Sándor püspök urat, ez iskolának, mindannyiunknak szerető édes atyját, akit körülményei visszatartottak attól, hogy ide eljöhessen ma, nélkülöznünk kell, ámde tudjuk, hogy ő lélekben itt van, hogy ő szívének minden jóságát és melegét ide sugározza ez órákban, hogy az ő lelki szemei előtt ott vagyunk mi is, akikkel ő a távolban is eltölti e kedves órákat. Az a forró óhajunk száll ez alkalommal felé, óvja őt a Mindenható mindentől, ami az ő életét, egészségét veszélyeztetné, tartsa meg őt igen-igen sokáig, ennek az ősi iskolának, ennek a Szövetségnek, a mi egyházunknak és magyar hazánknak jóvoltára és boldogságára.

Mélységes tisztelettel köszöntőm Őnagyméltóságát, dr. Návay Aladár szövetségi társelnök urat, ennek az iskolának régi büszkeségét és hálás öregdiákját, aki minden alkalommal annyi szeretettel és meleg érdeklődéssel időzik közöttünk. Kérem az Istent áldja meg Nagyméltóságodat meg nem roppanó testi és szellemi erővel, hosszú élettel, hogy még sokszor, igen sokszor ilt üdvözölhessük magunk között.

És mulasztást követnék el, ha külön is meg nem emlékeznék a már erősen őszbe borult, de még annyi fiatalos erővel, lelkesedéssel és tettrekészséggel rendelkező Kemény Gyuláról, a mi kedves Gyula bátyánkról, ki a mi összetartásunknak egyik leglelkesebb és legbuzgóbb előmozdítója és aki fáradságot nem ismerő módon vett részt mindenkor ezen Szövetség ügyeinek vezetésében és intézésében. Az Úristen tartsa meg őt igen sokáig mindannyiunk számára.

Őszinte barátsággal köszöntőm Siki Béla főtitkár urat, a mindeneknek kifundálóját és eltervezőjét, aki tisztségét úgy tölti be, hogy azt ily bámulatraméltó lelkesedéssel egyedül csak ő tudja betölteni és senki más. Az ő működése a mi nyereségünk és az ő innen való távozása volna a legnagyobb veszteségünk, éppen azért köszöntőm őt mindannyiunk nevében azzal az erős elhatározással, hogy őt innen el nem enged-