Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1931
A mezőberényi német (rajnai frank) nyelvjárás eredete és kialakulása. A török hódoltság alatt elpusztult Békés vármegye legnagyobb részét báró Haruckern János vette meg a cs. kir. kamarától 1720- ban. Hogy a puszta vidéket benépesítse, mindenfelől telepeseket hivott be, többek közt Németországból is. Egyik bécsi tartózkodása alatt ügynökei útján számos német családot szerzett birtokára Würzburg és Frankfurt vidékéről, Württemberg és Bajorország területéről, akiknek 1724 őszén és 1725 tavaszán Mezőberény, Gyoma és Gyula nevű helységekben adott szállást. Egy kisebb csoportnak — a nyelvjárás tanúsága szerint a würzburgiaknak — Eleket (Arad vm.) jelölte ki állandó lakhelyül. 1 Dolgozatomban a békésmegyei német telepek közül a legjelentősebbel, iskolánk régibb székhelyével, Mezőberénnye! ill. a mezőberényi német nyelvjárással akarok foglalkozni. Az itt lakó németek származási helyéről közelebbi adatokat nem hozhatok, minthogy a matrikulák erre nézve különösebb felvilágosítást nem adnak. A falu történetére sem óhajtok részletesebben kitérni, mert ezt behatóan tárgyalja dr. Eiler Mihály monográfiájában,- csak néhány indirekt adatra akarok rámutatni, melyek a németek sorsára vetnek fényt. Az utca- és dűlőnevekből, valamint a határ felosztásából megtudjuk, hogy a németek bizonyos különállásuk ellenére (külön „negyedben“ laknak !) is jó viszonyban éltek kezdettől fogva a magyarokkal. A magyarok és németek földjei közös dűlőkben vannak, a legelőjük is közös, — a tótok ezzel szemben teljesen külön állanak. A dűlőnevek egy-kettő kivételével magyar eredetűek, aminek a legvalószínűbb magyarázata az, hogy a né1 Vö. R. Schilling, Ansiedlung der Deutschen in Ruinpfungarn (a .Deutschtum in Rumpfungarn‘-ban, Bpest 1928 ) 68 I. H. Schmidt, Deutsche Mundarten Rumpfungarns (u. o.) 34.1. a Dr. Eiler Mihály, Mezőberény monográfiája. Megjelenik az Alföldi Függetlenség c. hetilapban (Mezőberény). Dolgozatom megírásakor (1932. jan.) még nem tárgyalta a telepítéseket.