Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1931
— 4 — metek betelepedése idején már nagyszámú magyar jobbágy lakott a faluban. De erről fentebb említett monográfiában bizonyára pontos adatokat fogunk olvashatni. Mezőberényben 1920-ban közel 3000 német lakott, kik valamennyien evangélikusok. Magyarul mindnyájan jól tudnak, sőt sok helyt magyar az otthon nyelve is, úgyhogy az ifjabbak már alig beszélnek németül. Az őseredeti viseletnek persze nyoma sincs, átadta helyét a mai félvárosi öltözetnek, — ami pedig megmaradt a régiből, azt az anyókák őrzik féltve a fiatalkorú emlékeik közt régi dobozokban, szekrényekben/1 A német szokásokból is csak halvány töredékek maradtak fenn, pl. a Rajna vidékéről származó újévi és névnapi köszöntők, a halottvirasz- tás; de már német telepeink legfontosabb népünnepét (khärp, khäroei, ,Kirchweih' búcsú), hírből sem ismerik. A sajátságos népinek ez a pusztulása elég szomorú látvány a néprajzkutatónak, annál is inkább, mert a régi kedves szokások helyét nem foglalhatta el más, magyar vagy tót eredetű népszokás, ilyenek nélkül pedig sivár és egyhangú a nép élete, sőt lelke is. Ezen rövid bevezetés után áttérek dolgozatom tulajdonképeni tárgyára, a mezöberényi németség nyelvjárásának leírására, valamint eredetének és kialakulásának megállapítására. Minthogy azonban a dialektus megfigyelésénél rögtön észrevettem, hogy feltűnő egyezéseket mutat a dunántúli evang. német falvak rajnai frank nyelvjárásával, melyek közül kettő, a kalaznói és a murgai már beható vizsgálat tárgyát képezte/ épen ezért szükségtelen valamennyi sajátságának a leírása, — elegendő, ha az előbb említettektől való lényegesebb eltéréseit figyeljük meg. Az alábbiakban tehát csak azokat a hang- és alaktani sajátságokat ismertetem, melyek ezt a dialektust a dunántúliaktól megkülönböztetik, valamint azokat is, melyek az eredetkérdés eldöntésénél különös fontossággal bírnak. A hangjelölés terén nyomdatechnikai okokból kénytelen voltam kissé eltérni a szokásostól. Az olvasás megkönnyítése végett közlöm a következőket: A magánhangzók hosszúságát betükettőzés jelöli (aa, oó); ä — nyílt e; o = nyílt o ( = magyar a-nál kissé zártabb hang); 3 A hesszeni nőket jellemző fejdísznek (,Haube“) sikerült nyomára akadnom. 4 Schäfer Illés, A kalaznói német nyelvjárás hangtana, Bpest 1908. Weidlein János, A murgai német nyelvjárás alaktana. Bpest 1930.