Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927
Dr. Raffay Sándor püspök ur felavató beszéde Benka 6yula szobránál 1928. junius 2. Igen tisztelt ünneplő közönség, kedves volt diáktársaim, kedves tanuló ifjúság ! Szobor előtt állunk, mely embert ábrázol, de eszmét képvisel. Az ember neve, mig élt, Benka Gyula volt. Az eszme, mely őt éltette, a liiven betöltött emberi hivatás Mikor most a szobor előtt kegyeletes érzésekkel megállunk, egy embernek e nemes emberi hivatás eszméjével való összeforrását ünnepeljük. Mert Benka Gyula, hogy magához emeljen bennünket, sokszor elmondta előttünk, tanítványai előtt azt az örök evangéliumi igazságot, hogy a földi ember élete csak akkor értékes igazán, ha porsátorában ideálokkal megtelt lélek lakozik és hogy az Istentől adott gyönyörű hivatását a földi ember csak akkor tölti be vagy legalább közelíti meg, ha a múlandóság nagy országutján örök értéket hordoz a lelkében. Ez a földi vándorlás senkinél sem tarthat örökké, de amig tart, szépnek kell lennie. Az emberi élet csak akkor szép igazán, ha az ég csillaga módjára örök világosságok fényét tükrözted és sugározza keresztül a sötétség homályain, amig helyén áll. mikor pedig Isten akaratából a helyét elhagyja, ragyogó Íveléssel fut bele az Örökkévalóságba. Benka Gyulánk olyan volt az élete, hogy belőle élő lelkek világosságot szomjubozó táborára világitó fényesség áradt ki. Ez a fényesség ragyogja be mai emlékünnepünket is, midőn már csak áldott emlékezetének hódolhatunk. Benka Gyula gyermekkorában választott élethivatásának betöltése folyamán élő lelkeknek mutogatta a lélek életének nemes ösvényeit. Mutogatta pedig nem emberi okoskodás elméletei- teinek feltárásával, még csak nem is emberi tapasztalás eredményeinek közlésével, hanem mutogatta a maga megtisztult és kiforrott egyéniségének vonzó példaadásával. Az őt tisztelettel követő és hódolattal figyelő ifjúság tőle tanulta meg azt az igazságot, hogy a tudás ezernyi kincse magában is örök érték ugyan, de
