Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1927
— 24 — nem az igazi életcél, mert csak a földi vándorlás könnyítését eredményezi. Az igazi életideál a szolgálat. Az a szolgálat, melyet a tudásban is gazdag, kiművelt és öntudatos lélek és az érzéseiben nemes és tiszta szív együttes munkája teremt meg és az erkölcsi felelősség tudata irányit. Szolgálat az Istennek hálából az életért, szolgálat az embertársaknak az egyéni boldogság gazdagításáért, szolgálat a választott hivatásnak a lelki megelégedésért, szol - gálát a társadalomnak a közjóiét kivívásáért, szolgálat a művelődésnek a felvilágosodás terjedéséért és szolgálat a hazának a nemzet dicsőségéért. Benka Gyula a hűséges szolgálat embere volt. Ez emelte őt tanítványai szeretetéig, pályatársai és polgártársai tiszteletéig. Nekem jól esik evangélikus egyházunk e hűséges szolgájáról megállapítanom, hogy benne az evangélium lelke élt és diadalmaskodott, hogy hűséges sáfára volt mindig a reábizottaknak és hűséges betöltője annak a hivatásnak, melyre öt az Ur megfogta. És mig az evangéliom leikétől áthatott életével, munkálkodásával, jellemével, tudásával és egyéni kiválóságaival mindenki tiszteletét meghódította, maga mégis egész életén át alázatos maradt. Ez az alázatosság magasztalta öt fel mindeneknek tiszteletéig és elismeréséig. Mi is most az ő felmagasztalásának kegyeletes munkájára sereglettünk össze az ő szobra köré. E szobor történetét talán mindenki ismeri, de nem mindenki tudja, hogy e szobor kezdete igazában arra a régmúlt időre nyúlik vissza, amikor még tanítványok egymást felváltó serege ült Benka Gyula lábainál. Ezt a szobrot már akkor kezdte az öntudatra eszmélő itjuság lelkében kialakítani az a tisztelet és az a szeretet, amelyből a hálás kegyelet érzése szövődik. Ennek a hálás kegyeletnek a magvait maga Benka Gyula hintette el akkor, mikor jellemével jellemeket alakított, mikor férfias megjelenésével némán is fegyelmezett, amikor éles tekintetével kiperzselte tanítványai leikéből a felburjánozni készülő lelki gyomokat, mikor a kötelességek hűséges elvégzésével ellenállhatatlanul magával ragadta a tétlenségre hajlamos sziveket. Benka Gyula akkor nyerte meg mindnyájunk szivét, mikor, noha neki soha nem volt szüksége elnézésre, mégis az elnéző jóság szeretetével emelte magához és szoktatta emberséges itélettartásra tanítványait. Mikor józan életének Isten után csak önmagában bizó erkölcsi erejével példát adott a diadalokat soha ki nem vivő csüggedés leküzdésére. Mikor még az élet szenvdéses próbáit is csak úgy vette, mint az égen átvonuló felhők árnyékát, amelyeken csakhamar átvillan az Isten
