Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1926
10 Éz a szivemben hullámzó öröm most sokszoros. Sokszoros, mert nemcsak az én egyéni ünnepem ma az én kedves iskolám mellett való megállásom s a diákemlékekkel való összehajlásom. Itt ma körülölel engem sokszáz új szarvasi diák, a latinnal, mathé- zissel, históriával s más szép tudományokkal most birkózó diákfiuk kedves serege és az öreg szarvasi diákok megindító sokasága is s mindnyájan egyik halhatatlanná nőtt halott szarvasi diáktársunk leikével keressük a leggyönyörűbb találkozót. Gyóni Gézával akarunk találkozni; Gyóni Gézát akarjuk ma itt látni; mellettünk akarjuk érezni az ő testből kiszállt, örökre élő lelkét. Ki volt Gyóni Géza ? Ki Gyóni Géza ? Gyóni Géza a legtökéletesebb és leggyönyörüségesebb művészetnek, a versírásnak harcos szivü, forró koponyáju, szeplőtelen lelkű és bibliás nyelvű mestere. Gyóni Géza a magyar irodalomtörténet második poétahőse. Milyen boldog lehet most ez az ősi iskola, hogy az ő költő-fia emlékére készített művészi táblát öreg falaiban magához ölelheti! A költők hire-neve nehezen születik meg s még nehezebben nő nagyra. Sokszor később jelentéktelenné törpült irodalmi alkotások különös megjelenése, síppal, dobbal, nádihegedüvei kihirdetése hívja föl a lassan mozduló tömegek figyelmét egy-egy íróra. Gárdonyi Géza neve országos hírűvé akkor nőtt, amikor az alantas értékű Göre-históriákat Írogatta; Herczeg Ferene is a könnyű fajsúlyú Gyurkovics-történetek után vonult be jólismert névvel a magyar irodalmi életbe. De ezek a jelentéktelen írások voltak a később teremtett halhatatlan költői munkák szálláscsinálói, a Pogányok, a Bizánc, az Ocskay brigadéros, Az élet kapuja, vagy a Bor, az Egri csillagok, Az Isten rabjai, a Karácsonyi álom könnyülábu hirnökei. Gyóni Géza hírét meg a véres harcok verték fel, pedig ő a béke katonája volt, mirft maga irja megható sírversében. Irodalomtörténeti igazság az, hogy a véres harcokban belőle kiszakadt hihetetlen erejű, forró ritmusú, zsoltáros nyelvű, szűzi tisztaságú dalok, elégiák, ditirambok, fohászok, szatírák és himnuszok röpítették fel nevét álló csillagnak a magyar égre. Hiába irta addig szomorú szívvel dobogó és szomorú szemmel néző költeményeit; sok szép versével ismeretlenül botorkált a vidéki szerkesztőségek rosszlábu székei és asztalai között. Tábortűz mellé, a lengyel mezőkre kellett mennie, hogy költői elhivatottsága minden magyarokat megtaláljon és felmelegítsen. Hüs éjjeleken, a Gránicon, csillagos éggel kellett takaródznia; a pokolbeli dáridóba kellett rohannia virágos, hetyke csákóban; a Visztula liidján kellett számolnia szive verését; a vérrel vakolt várban, a sáncon jobb fekvő helyét gyermekes katona-testvérének
