Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1925

— 5 —

azon a napon elbocsáthatnak egy hadtestet“. Ha nálunk is az Ady-kultusz belopózik tanáraink gondolatvilágába s vele az iskolába, akkor soha nem kerül vissza Máramaros és Erdély sója, a Tátra fenyvese, Gömör vasa.

Korunk élet-ideálja individualisztikus s ez különbözteti meg az alázatos, maga semmiségét hangoztató középkori embertől, mi azonban ez indivialisztikus élet-ideált a keresztény vallás, a keresztény etika elmélyítésében látjuk. (Kirkegaard-Kornis). Ezzel is építeni, az ifjúságot az élet nehéz és kegyetlen küzdelmeire előkészíteni akarjuk.

Építeni, fejleszteni, mert ez a társadalmi rend alapja, az é- let ideálom. S az a családi örökségem is. Édes apám az ötvenes években, atyai nagyapám a 30-as években járt ez intézetben. Családi ereklyém ma is az a Donaíus, amelyből ö 1835-ben itt latinul tanult. Mikor ez eseményekről gyermekkorunkban beszéltünk, anyai nagyatyám büszkén mondotta, hogy az ifjúság érdekében ő is tett annyit, amennyit kicsiny gazdasága mellett tehetett; mikor a mai tanítóképző épületet emelték, gondolom 1871/2-őt emlegetett, ö is hordott téglát, adott szalmát, a tudomány megszentelt csarnoka felépítését ő is elősegítette. Az ő emléke ösztökél, sarkal arra, hogy én az unoka ez Alma Materben, melynek oly sokat köszönök, szintén építsek. Ígérem, hogy ezt megteszem s ez építő munkához kérem az önök segítségét, az önök támogatását, munkánkra az Isten áldását. Ezzel ülésünket megnyitom, illetőleg folytatására az igen t. Felügyelő bizottságot felkérem.