Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1925
Iskolánk múltja. Miután az 1790/91 évi XXVI. t.-c. megadta a protestánsoknak a törvényes jogalapot arra, hogy tanintézeteket állíthassanak, az alföldi nagy evang. gyülekezetek komolyan kezdtek foglalkozni avval a gondolattal, hogy közáldozattal olyan iskolát létesítsenek, amely feleslegessé tegye, hogy az alföldi protestáns családok gyermekeiket a messze fekvő felvidéki intézetekbe küldjék. Az életrevaló eszme azonban csak 1802-ben vált valóra, amikor a nagy Békés-bánáti Esperesség Szarvason tartott közgyűlésén elhatározta egy az esperesség tulajdonát képezendő latin iskola felállítását. Így jött létre 1802 őszén a mezőberényi főgimnázium Hogy az iskola első igazgatója, a nagytudományu Skolka András négy segédjével hány osztállyal s milyen tanítási tervezet mellett kezdte meg az 51 főnyi tanulóság oktatását, azt alig lehet a rendelkezésre álló töredékes adatokból megállapítani; de tény, hogy idősebb tanulók tömeges jelentkezése folytán a mezőberényi iskola már fejlődése első éveiben több osztályra szétváló, nagyobb szabású tanintézet volt. A főgimnázium, melynek anyagi és szellemi érdekeit az esperes elnöklete mellett az „iskola-tanács1' intézte, az egyházi hívek szerény adakaz ísából, a tanulók befizetett tandíjaiból és főleg a Wenckheim, Podmaniczky, Prónay és Földváry nemes családok áldozatkészségéből tartotta fenn magát az első években. Majd mind nagyobb nehézségekkel küzdött, a jövedelmi források csökkenése, a tanári személyzet gyakori változása s különösen az 1811—13 évi devalvatio miatt. S bár 1815-től a klasszikái képzettségű Benka Adám (fi829), felfokozván a tanulók számát 42-ről 200-ra, jóhir- nevüvé tette az intézetet, ennek sorsa mind bizonytalanabb lett ő utána, de főleg az 1831-ben dühöngő kolerajárvány után, mely megapasztotta a tanulók és pártfogók számát s kimerítette a jövedelmi forrásokat. A veszendő intézetet ekkor a szarvasi nagybirtokosság (gr. Bolza József, gr. Bolza Antónia és gr. Schröffl Mansberg Jozefa) mentette meg, amely nagylelkűen 305 holdat kitevő alapítványi földet ajánlott fel azon esetre, ha az iskola Szarvasra költözik. 1834- ben települt át a gimnázium a jeles szarvasi lelkész, Tessedik Sámuel által 1791-ben kiépített iskolai épületbe. Itt a fenntartó Békés-bánáti, majd 1836-tól kezdve a Bánáttól különvált Békési esperesség gondozása alatt következett be, kiváltkép a lelkes Vajda Péter munkássága folytán, a szarvasi gimnázium szerencsésebb fejlődése. A tanintézet felszerelése évröl-évre mind gazdagabb és tervszerű gyarapodást mutat. Ezt az időszakot 1848-ig kiváló tanárok: I.
