Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1925
4 teltek, azt mondom, hogy összes elismeréseim és kitüntetéseim közt, amelyek értek, ez esik szivemnek a legjobban. Hálásan köszönöm önöknek, hogy lelkemnek ez örömöt megszerezték. Az ily tisztességekkel azonban kötelességek is járnak. Súlyos, felelősségteljes kötelességek. Nagyjában tájékozódtam e kötelességek, e teendők felől a felügyelő bizottság szabályozatából. De csak nagyjában s azért program mot nem adok. De n^m is szeretem a programmokat. Bárhová állított vezető állásba a sors, kezdetben programmot nem adtam, mindig előbb minden iránt a- laposan tájékozódtam s aztán cselekedtem. Ez a rendszerem ellenfeleim tanúsága szerint is bevált. Itt is igy akarok eljárni. Nagyjában úgy látom, hogy feladatom kettős : egyrészt előmozdítani az anyagi érdekeket s e téren a jogos igényeket a lehetőség szerint kielégíteni, másrészt fejleszteni azokat a szellemi javakat, amelyeknek intézetünk oly értékés letéteményese. Az anyagi és a szellemi érdekek a legidealistikusabb foglalkozásánál is, s ilyen foglalkozások közé tartozik a tanári foglalkozás is, egymástól elválaszthatatlanok. S mert elválaszthatatlanok, mindent elfogok követni, hogy az anyagi érdekek a szellemiekkel egyenlő figyelemben részesittessenek Nagy súlyt vetek arra, hogy intézetünk megszentelt hagyományai alapján tovább fejlődjön S itt a legfontosabb feladat a tanári kar munkáján van. Az ő feladata, hogy az ifjúságot Széchenyi szellemében vezesse: igyekezzék neki egyrészt inteligenciája, közműveltsége, világnézete, másrészt jelleme alapjait szilárdan lerakni. Ehhez természetesen szükséges, hogy maga a tanár' is ne csak szaktudós, hanem jellem is legyen, akit a serdülő ifjú példaképül vesz. Sokszor tapasztaljuk, hogy egy-egy tanulónak megtetszik a tanár egy-egy külsősége, igy pl. megtetszik a betűvetése s mindent elkövet, hogy hasonló betűket vessen, vagy a hajviselete s azt utánozza, s sok más. így van ez a lelkieknél is, csak hogy e téren a hatás megindulása tudat alatti s sokszor alig analizálható. A tanár egyénisége tehát az iskola fundamentuma. Elsőrendű fontosságú tehát, mi a tanár szaktudása, mi a jelleme, milyen az életfelfogása, mi az élet-ideálja, világnézete. Sohasem fogok tűrni olyan életfelfogást, olyan tanítást, amely a hazafiság, a vallás, a jó Ízlés és a jó erkörlcs ellen vét. Nem ok nélkül mondom általánosságban e szavakat, nem ok nélkül azért, mert ma vannak tendenciák, amelyek egy nagy magyar zseninek, Ady-nak destruktiv és dekadens költészetét az iskolába akarják bevinni. Ha e költő szelleme iskolánkba befészkelődne, akkor ránk is alkalmazható majd az a nyilatkozat, amelyet, egy francia akadémikus Heine összes munkái elolvasása után tett, mondván: „Ha a németek valóban szobrot emelnek Heinének, akkor a franciák ugyan-
