Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913
Az induktiv módszerről a latin nyelv tanításában * A tanitás munkájában a sikernek egyik legfontosabb föltélele a helyes módszer megválasztása, alkalmazása. Keresni az utat, a módot, hogyan férkőzzünk közelebb a tanuló leikéhez, értelmi képességéhez, hogyan hajlítsuk annak érdeklődését a szóban forgó tárgy felé s hogyan tehessük minél könnyebben, minél alaposabban az ismeretek részesévé. Kétségtelen, hogy a tanítás folyama egy psychologiai processus; a fejlődő lélek, a fogékony értelem öntudatos fejlesztése, gazdagítása az ismeretek fokozatos közlése által. Az ismereteknek ez az átültetése épen azért kivánja a tudatosságot, mert mint lelki folyamatban, benne folytonosan a lélektan és logika törvényei érvényesülnek. Fejlődő lelkek a fejlődés különböző pontjain az értelmi-, befogadó-képességnek is különböző fokait mutatják s az ezekhez való alkalmazkodás már módosítja a közlés formáját; de módosítja azt a közlés anyaga is és innen van, hogy már általában is más, pl. a történelem- és más a nyelvtanítás módszere. A történelem olyan értelemben nem bontható apróbb elemekre, mint a nyelv, melynek tanitásában valóban *) A Schuster-féle kézi könyvek alapján. I. 1*
