Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913

- 4 lépésről-lépésre, fokról-fokra haladunk a legegyszerűbb elemektől a legbonyolultabb konstrukciókig. Hatással lehetnek a módszer kialakulására és megválasztására olyan külső körülmények is, mint a tanulók száma, vagy iskoláinkban az évi tanítási anyag szigorúan megszabott mennyisége, de a módszernek külső sajátságait, általános jellegét, mégis legfőképen a tanítás tárgyának a természete és a tanulók értelmi foka adja meg. E két dolgot a módszernek összhangba kell hoznia egymással s ez a nyelvtanitásnak egyik legnehezebb föladata. A nyelvtan száraz, elvont szabályai s a mozgalmas gyermeki lélek között, melyben ugyan ösztönszerüleg folyton munkál a tudás, a megismerés vágya, de amely ismereteit mindig valami érzékelhető, anyagi tárgyhoz szereti kötni, meglehetős nagy a távolság. Egészen más a tanulmány tárgya és befogadó képesség közt levő viszony, pl. a természetrajz tanításában, melynek reális, részben már ismert világa önkéntelenül is magára vonja a figyelmet és ahol a lélek befogadó munkáját az öntapasztalás, a szemlélet is lényegesen segíti. Épen a szemlélet, a kézzelfogható anyagi elemnek ez a hiánya teszi oly nehézzé a különböző nyelvek tanítását, mert itt a szemlélethez szokott gyermeki lélek úgyszólván egy teljesen elvont, elméleti világgal áll szemben. Ez elvont világ iránt az érdeklődést fölkelteni, ébren tartani, legfőképen pedig az utat és módot megjelölni, hogy ez elvont világ anyagát a lelki élet törvényei alapján minél könnyebben, minél alaposabban, meggyökerezőleg vihessük át a tanuló leikébe: ez a módszer föladata. Az e célra való különböző irányú törekvések, folyton folyó kísérletek hozzák létre azokat a külömbségeket, melyek a nyelvtanítás különféle módszereit egymástól elválasztják s melyek ezen módszereknek a már említett álta-