Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913

— TO szánt anyag nagy fölhalmozódásának is. Még inkább érezhető ez a conjugatióknál, ahol minden egyes alakot a megelőző olvasmányokba foglalni lehetetlenség s igy a tanuló mégis csak kénytelen a conjugatiokat külön, az olvasmányoktól függetlenül tanulni meg. Ez a módszerbeli következetesség tehát már az alaktanban sem vihető keresztül a maga teljességében; annál kevésbé a mondattanban, ahol már szerkezetek magyarázatáról van szó. Például a tanuló a következő mondatot: Ea de causa hanc viam reginam viarum a Romanis nominatam esse pater mihi dixit — soha sem fogja lefordítani, ha előzetesen meg nem tanítjuk a szabályra, hogyan kell az accusativus cum infmitivóval elbánnia.

Az induktiv módszer tehát általában helyes alap- elvekre van építve s vannak olyan előnyös sajátságai, melyek a gyakorlatban is kiválóan érvényesülnek; ilyenek, amint láttuk, gyakorlatiassága, közvetlensége, mert hisz maga a nyelv áll első helyen, az elmélet, mint az elvonás eredménye, csak kiséri ezt; ilyen továbbá az alkalmazásában megnyilatkozó psycholigiai folyamat terfnészetessége. Vannak azonban olyan tulajdonságai is, melyek a gyakorlatban kevésbbé előnyösek, melyek természetéből folynak ligyan, de tulajdonképen nem magának a módszérnek a lényegét illetik, hanem alkalmazásánál némileg a külső körülményekbe ütköznek. Ilyen első sorban a nyelvi rész nagy fölhalmozódása, amely mellett — s erre legtöbb a panasz — a nyelvtan kissé nagyon is háttérbe szorul. A kézikönyv szerzője is érezhette ezt s talán egyrészt ezért tartotta szükségesnek tankönyvéhez egy külön összefoglaló alaktant csatolni. Az alaktanban pedig több olyan nyelvtani részt találunk, ami az olvasókönyvben egyáltalán nincs megemlítve; de hová