Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913
106 Kedves Kartársaim ! Kedves Tanulóifjúság f Ez uj iskolai év küszöbén, a viszontlátás kedves perceiben mindenekelőtt szivem szerint üdvözlöm intézetünk nagyérdemű elöljáróit, a tanügyért nemesen buzgó, szeretvetisztelt közönséget és a tanári testület komoly, lelkes munkára kész tagjait. Úgy érzem, egy cél hozott össze mindnyájunkat, egy gondolatban forrunk össze mindannyian! Abban, hogy ezt a múltja alapján messze jövőt jogosan igénylő iskolát a fokról- fokra való fejlődés útjára segítsük és más-más eszközzel u- gyan, de egyenlő szeretettel vegyük ki részünket az embernevelés nagy és magasztos munkájából Ennek a szent ügynek zászlója alá szegődik mai nappal egy uj munkatársunk is, Horváth Gaudi Árpád, intézetünk újonnan választott tanára. Az örvendező szeretet melegével üdvözlöm őt külön is életének e jelentős fordulóján. Jól esnék lelkemnek a tanári pályának csupán azt a képét festenem meg, melynek fényétől lelke könnyen telnék meg fennen szárnyaló gondolatokkal és eszményi elhatározásokkal. De egyoldalú kép volna ez: Inkább arra hivom fel figyelmét, hogy ezt a fényt, ezt az örömöt csak nagy önmegtagadással, csak nehéz s a társadalomnak gyakorta ellenszenves munkával lehet megszereznünk, elérnünk. Önmagunkkal kell folytonos harcban álla- nunk, hogy olyan kiforrott, minden emberi fogyatkozástól és félszegségtől lehetőleg ment egyéniségekké váljunk, kik méltán formálhassuk a magunk képére, a magunk hasonlatosságára a gyermekifjunak alakulóban levő egyéniségét. Mert nekünk nemcsak tanítanunk, de mindenekfelett nevelnünk kell és mert egyéniséget csak egyéniség nevelhet. De éppen ez a feladat, mely művészetté emelheti munkánkat, ez a nehéz. Ez kívánja meg az önzetlen önmegtagadást, a saját énünknek háttérbe szorítását, hogy érvényesülhessen a fejlődő egyéniség. E feladatunk teljesítésében, e célunk elérésében egyetlen segédeszközünk a szeretet. Ez a fenséges emberi érzés, amely erőt ad korlátozni a mi indulatainkat és szenvedélyeinket, tud hosszutürő lenni az emberi gyarlóságokkal szemben, tud feledni és megbocsátani s amely fölmelegitve és megnemesitve a kedélyt, a jóság követésére ösztönöz és minden embernek testvérévé teszi az embert, Mert a szeretet űzi tova az irigy
