Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1913

-107

séget, annyi bűnnek kútfejét, ez csititja el a haragot, annyi rombolás szülőjét és ez zárja ki az igazságtalanságot, annyi nyugalom megzavaróját.

Ez a szeretet, mely a protestantizmusnak is éltető szelleme, ez töltse be a mi ifjú, uj munkatársunk lelkét áldásos melegével. Ez tegye tanítói és nevelői munkáját olyan eredményessé, hogy ne legyen soha része magasztos hivatása homályában, hanem csak dicsőségében és verőfényében.

És szeretettel köszöntelek titeket is visszatért és újonnan érkezett növendékeink. Hozott Isten itt, a tanulónak legilletékesebb otthonában, az iskolában. Hiszen itt tanulhatjátok meg, mikép fejleszthetitek szellemi képességeiteket, mikép szerezhetitek meg az erkölcsi szilárdságot, az akaraterőt, a hazafias és vallásos érzelmeket és mikép edzhetitek meg testeteket.

Az iskola legfőbb törekvése, hogy megtalálja azokat a módokat és eszközöket, melyekkel az érzelmet, a szivet és testet harmonikusan kiművelheti, s hogy teremtsen olyan nevelési rendszert, mellyel e célját a legkönnyebb s mégis legértékesebb, legeredményesebb módon megvalósíthatja. Ezért kutat folyton újabb és újabb rendszer után, hogy tökéletesebbet találva megszüntesse a réginek szembeszökő hiányait, melyeket napról napra tapasztalnia kell.

Látja többek között, hogy az általa tanított hatalmas anyagnak java része értéktelenül enyészik el az élet nagy iskolájában, mert nem elég szoros a kapcsolata magával az élettel. Látja a testi nevelésnek ferde kinövéseit: a tulcsigázott ambíció által sarkalt örökös mérkőzésekben, a folytonos versenyekben agyonhajszolt szervezetet, mely akkor merül ki, akkor roppan meg, mikor még ereje teljében kellene lennie. És megfigyelve a tanulóság fejlődését, szomorúan tapasztalja, hogy legnagyobb részének nincs ifjúsága. A ma még vidáman mosolygó, derűs arcú, gondtalan gyermek holnap már kora vén gyanánt áll eléje, aki resteli, hogy gyermek, hogy még csak a mesék országát ismeri, hogy lelke üde, virágos rét, melyet még nem szántottak föl a kora érettség mély barázdákat hasitó ekéjével. És mivel restelli, szinte nevetséges módon majmolja a felnőtteket. Szivéből kihal a tekintély tisztelete. Fölényesen bírálja szülei és feljebbvalói eljárását. Nem becsüli azok ve- rejtékes, idegölő, önfeláldozó munkáját, mert hiányzik belőle