Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1911

12

nevét: Lukescht Inczédyvel. Nem volt elfogult protestáns. Tanulságos annak a cikknek olvasása, hol Vaszaryt ünnepli. A hitről azt tartotta: „Bennünk élőnek kell lennie, mert csak így teremthet közvetlen és zavartalan kapcsolatot a törékeny ember, és a mindenható Isten között“ ! — lnczédy 1902. nyarán adta át tollát másnak ; beteg volt, megtört s ugyanez év aug. 10. meghalt, özvegyet és két árvát (Gábor és Laci) hagyva hátra.

Elbeszélő verseiről is kell szólanunk. A Legendának Lévi Áron, az ötleteiről ismert korcsmáros a hőse. Egyszer aztán vége : jön érte a csontos kaszás. Lévi be akar jutni a menyországba, de Péter megtudván, hogy zsidóval van dolga, nem teljesíti kérését. Prókátort keres, hátha ravasz okoskodással a zsidót is üdvösséghez juttatná. Minthogy prókátor nincs, szegény Lévi tovább szálldos a végtelenben. Ez inkább adoma, mint legenda. Eléggé száraz elbeszélés. A költő nem aknázta ki tárgyát. Tréfa, humor, szatíra élénkíthetné. így színtelen marad : A Józsa György címűben kihalt magyar típust rajzol, amolyan Balassa Menyhért alakot; „csodás alakja múlt időknek, léhaságnak és ős-erőnek“. „Vad fiuk“ köréből kiragadja a halál. Vára romban, idegen gyülevész-nép a birtokosa, melyet nem köt se remény, se emlék; nem ösmeri a föld szerelmét, — mondja a vers. Visszakivánja Józsát és el- viharzott korát. Ez a romantikus, a középkori vadságra célzó elbeszélés — különben is gyenge — elsorvad a gazdasági gondolat levegőjében. Népmondának Ígérkezik a Ga/andáné asszony (kézirat), ez a szipirtyó az ördög szövetségese és elemészt egy fiatal leányt. A temetőben kutyák marják véresre a boszorkát, aki betegen ágynak dől. A sablonos tárgy nélkülöz minden alakítást. Ilyen a balladás Tímár Zsófia (kézirat), a hütlenül faképnél hagyott menyecske. Egyszer aztán izeni az ura: jöjjön, látni akarja. Zsófi abban a pillanatban ér a gózonyi