Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1908
4 az Utilitarismus jelszavai hangzanak, az iskola sem zárkózhatok el eme többé-kevésbbé fontos eszméktől — hiszen „non scholae, séd vitae discimus — hanem lépést tartva a haladással és felvilágosultsággal, a nélkül azonban, hogy a nézetek változó hullámai által engedné magát elsodortatni, a haladás és felvilágosultság követelményeinek eleget kíván tenni. Ezért a modem nyelvek tanítása terén is az élet praktikus oldaláról ítéli meg az oktatást. A középkorban dívott imitativ módszert csakhamar felváltotta a száraz, lélekölő grammatizálás : a nyelvet nem azért tanították, hogy valamikor hasznát vegye a tanuló, hanem tisztán a grammatika kedvéért. A végtelen unalomig grammatizáltak; ha álmából költötték fel a tanulót, akkor is hibátlanul „elfújta“ a szabályokat, a szabályok kivételeit és a kivételek kivételeit — de ha a szükség úgy hozta magával, hasznát nem tudta venni keserves nyelvtanulásának. Így aztán a tanuló, aki különben szívesen tanulta volna meg a nyelvet, hamar beleunt a hiábavaló fáradságba. Ne csodálkozzunk, ha már a középkorban elterjedt az a szállóige : Három rossz van a világon, a szegénység, a betegség és a grammatika. A német nyelvtanításnál tapasztalható kedvtelenség legnagyobbrészt a szellemi munka száraz formalismusá- nak következménye ; ezért kell a fősulyt az éltető szóra, a beszédre fektetni. Orthografia, interpunctio, grammatika, syntaxis mind olyan tudós hatalmasságok, mondhatni ijesztő szörnyetegek, a melyeket nem a praktikus élet nemzett, hanem a melyek ott születtek az iskola négy fala között, ott nőttek nagyra, ott tettek szert ha
