Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1908
5 talmi tultengésre a tanár és tanítványa kínzására. Vessünk csak egy futólagos pillantást iskolai grammatikáinkba! A paragrafusok végtelen sora egy büntető törvénykönyv benyomását teszi reánk : ennek úgy kell lennie, ezt úgy kell tenned, különben — ! A bárgyúk és tompa eszliek nem fogják fel ezen paragrafusok szigorát, a tehetségesebbek könnyen túlteszik magukat azokon, de a gyengék és középszerűek — a tanulóság zöme — csak félelemmel mernek bepillantani ezen törvénykönyvekbe: a félelem pedig kiöli a tanuló leikéből a tanulás keedvét és a szorgalmat. Ezen hibán úgy iparkodott sok nyelvoktató segíteni, hogy a modern nyelv tanításánál a nyelvtant úgyszólván teljesen figyelmen kívül hagyta, sőt az előadás nyelvévé is kizárólag az idegent tette; a tanuló már az első órában nem hallott más szót mint idegent. Mellőztek minden előzetes tájékoztatást, felvilágosító útbaigazítást, sőt a tanítást mindjárt akár komplikáltabb olvasmány tárgyalásával kötötték össze. Ez az induktiv módszer esztelen tulhajtása, a mely ép úgy mint a száraz grammatizálás eredményt nem hozott, nem is hozhatott. Legtöbb eredményt várhatunk a fáradságos nyelv- oktatásnál az u. n direkt módszertől, a melynek jelszava, hogy minden élő nyelvet beszélgetve kell tanítani, minél kevesebb nyelvtani szabállyal, de annál több közhasznú beszédgyakorlattal. Az élénk és érdekes beszélgetés magával ragadja a tanulót, leköti figyelmét. Itt-ott közbeszúrunk egy-egy fontosabb nyelvtani szabályt, a fősúlyt arra fektetve, miben tér el ez a magyar nyelv sajátságától. Minthogy ezen beszédgyakorlatok tárgya az
