Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906

zongoráinak is. A földszint déli szárnyán a könyvtár, a délnyugati sarkon a muzeum, mely egyúttal tanárszoba s igazgató-terem volt, nyugatnak a bejárás felé Tatay igazgatónak 2 kis szobából álló lakása, majd egy szoba az öreg pedellusnak ; ebben szükség esetén rajzot, úgynevezett nagyrajzot tanított Lányi bácsi. Azután jött a bejárat. Az épületnek a bejárattól északra eső szárnyában lakott a főgimnázium ephorusa, a mindenkihez jó Delhányi bácsi, megfért ott a keleti sarokban az alum- neum konyhája és szakácsnéjának a lakása. Mig a közétkező terem, a nyugatra néző bejárattal szemközt levő földszinti terem volt. Az emeletre vezető lépcsők alatti zugok jók voltak speiz czélokra s akadt a földszinten még egy szobácska az udvarosnak is. Hát biz itt minden talpalatnyi helynek megvolt a czélja. Legszorosabban volt a természetrajzi és természettani felszerelések múzeuma 2 kis szobára szorítva

Nem csoda tehát, hogy a mikor az 1883. XXX. t.-cz. országosan rendezte a középiskolák ügyeit s az államnak bőséges áldozatkészségéhez szokott képviselői az ellenőrzés jogát ténylegesen és sűrűbben kezdték gyakorolni, nem csoda mondom, ha a tankerületi főigaz- tók szemét bántják a hiányok és jelentéseik alapján a kormány sürgetni kezdi a kor viszonyainak megfelelő épületeket. Persze kifogásolni, hiányokat megállapítani s azok megszüntetését sürgetni mindig könnyű volt. De a bajok orvoslása akkor is, itt is beleütközött a protestáns szegénységbe, a mely jóakaratot mindig sokat tudott felmutatni, komoly szükség esetén áldozni is birt, de arra elegendő pénzzel nem rendelkezett, hogy versenyt tartson az ujabbkori állammal, mely most alapított iskoláival szemben a pazarlásig bőkezű volt s az újabb realistikus, természettudományok gyakorlati tanításáért százezreket áldozott. A protestáns iskolafenntartókat kü6