Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1906
lönben évszázadok óta csak a lényegben jellemzi az áldozatkészség, külsőre nem sokat adnak, sőt a tanulás külső eszközeinek nyújtásában is szinte vezérfonalnak látszik előttük az egyszerűség, az igények mérséklése, hitükhöz híven lélekben igyekeztek pótolni azt, a mit a külsőnek nem adhattak. Szerencse, hogy az újabb fejlődés a mennyiben követelményekkel lépett fel, egyszersmind módokat keresett és talált arra, hogy a követelmények felállításával mutatkozó terheken könyitsen s azok viselésében segítő kezet nyújtson. S az 1883 évi XXX. t.-cz. sok követelményt állít a középiskolák elé. Az a kapkodás, mely közoktatásügyünk fejlesztésénél mutatkozik a megelőző 20 év törekvéseiben, itt szinte tetőpontját éri. Ahhoz nincs bátorságunk, hogy a humanismus törte művelődési iránynyal szakítsunk s kilökjük művelődésünk köréből az ókor sokszor támadott klassikus nyelveinek egyikét vagy mindkettejét, meghagyjuk középiskoláinkat az eddigi irányban, de bővítjük tanulni és tanítani valóinkat a többé már nem mellőzhető természettudományok végtelen ismereteivel ; kiegyenlítésre törekszünk és a sok tartalommal túlterhelést eredményezünk. Klassikusok akarunk maradni, de a természettudományokban is jeleskedni próbálunk. Ennek a sajátos irányzatnak eredménye ujabbkori középiskolai nevelésünk, mely minden igyekezete daczára sem tudja a társadalom elismerését s a szülők és a nagy közönség rokonszenvét megszerezni és megtartani. A protestáns iskolák fejlődési iránya tagadhatatlanul a humanismusból táplálkozott s ezért bár az eddigi tanulmányok megtartását szívesen látja, az 1883. XXX. t.-cz. más irányú intézkedéseiben megnyilatkozó törekvéseket agodalommal fogadja. A realistikus tudományok terjedelmesebb tanítása maga után vonja az anyagiakban 7
