Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

lakásába, hogy bosszút álljanak rajta. A gyáros idejekorán elmenekül s a feldühödött munkások összetörik minden bútorát, egy ideig még folytatják a garázdálkodást, de a kivezényelt katonság hamarosan vérbe fojtja a lázadást.

A sociális gondolat újjáébredése itt egy megrendítő eseményben jut kifejezésre. A rajz a legsötétebb, a legsívárabb, a mi csak gondolható. Az első darabokat még bearanyozta egy-egy fénysugár, itt az is hiányzik. Peterswaldau és Langenbielau nevű helységekben vagyunk, hogy részesei legyünk a takácsok véres zendülésének. A zendülés fokozatos fejlődése és nyílt kitörése a tulajdonképeni cselekmény, mely öt egymás mellé állított képben van bemutatva. Az összetartó kapocs az obsitos Jäger által felolvasott takácsdal (das Blutgericht) mely egyre terjed a takácsok körében, dallama előbb a kocsmában hangzik fel, később az utczán, végre forradalmi dallá lesz. Főhőst hiába keresünk, vannak kimagasló alakok, de hiányzik — a vezér. Ezért nem is mérhetjük a „Takácsokat“ a klasszikus darabok mértékével, mert akkor nem is nevezhetnők drámának. A személyek jelleme mesteri; Bäcker, a durva, heves agitátor; az obsitos Jäger a katonaságnál szerzett tapasztalataival büszkélkedik és inkább hetvenkedésből csap föl lázadónak; az öreg Baumert éhező családjával alig várja már a helyzet javulását s mikor Jäger felolvassa a takácsdalt, őrjöngve felugrik és nyomban csatlakozik a lázadókhoz; a forradalmi mámor magával ragadja a re- signált daccal tűrő Ausorgét is, de Dreisziger házának feldúlása után gondolkodóba esik; ezekkel szemben az ősz hilse, ki a legnagyobb nyomor idején sem feledkezik meg Istenéről, míg családjában forradalmi hangulat uralkodik. E finom árnyalatok gondosan ki vannak dóm* borítva. „Oly híven még nem jellemeztek munkást“ --