Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

I :i

— IB —

technika ismeretében nagy művészek; Sudermann (Otthon), Hauptmann több darabja (Béke ünnepe. Magányos emberek) nem mutat színváltozást: a cselekvény színhelye elejétől végig ugyanaz.

A nyelv is alkalmazkodik a megváltozott körülményekhez. Mióta Ibsen kimondta a nagy szót, hogy a vers kiküszöbölendő, azóta iskolája kegyetlenül üldözte és elvetette azt. A személyek a dialektust beszélik. A „Se- licke család“ tagjainak ajkán a tiszta berlini tájszólás hangzik fel, a Hauptmann személyeién a felső-szileziai. Jellemző, hogy „Takácsok“ ez. drámája az eredeti fogalmazáson kívül a költő által eszközölt átdolgozásban jelent meg, mert a délnémet olvasóközönség sehogy- sem tudott megbarátkozni a sziléziai tájszólás érthetetlen szavaival és phraseologiájával, a színházlátogató közönség pedig kénytelen volt a szünetekben a szövegkönyvet tanulmányozni. Hogy a takácsok, az egyszerü parasztlányok (Henschelné, Wolfné, Bernd Rózsi) dialektusban beszélnek, az — ha széptani szempontból nem is helyeselhető — a naturalistikus költészet törvényei alapjai! megmagyarázható. De szerepel a mesedrámákban is (Elsüllyedt harang, Pippa), holott ezeknek semmi köze a naturalismushoz: e mesék bizonyára nem veszítenének a tájszólás kiküszöbölése következtében. A természetesség keresésében annyira mennek, hogy kifejezik a gagyogást, priisszögést hangutánzó szavakkal. Szinte komikusak a következők: tw (köpés), hbf! (levegő utáni kapkodás), psst (megkülönböztetendő a pst-tól) hadje (adieu), m . . jn (morgás), ksss! (kis gyermek elaltatása), lip

.................Tip ... . Tip.....................Tip

.................Tip .... (pléhtetőre hulló esőcsepp),

t

ja (ja), felelet gyanánt akárhányszor ez áll:-----------? stb.

Érdekesek azonfelül az egyes felvonások élén álló helyszíni rajzok, személyjellemzések, melyek oldalokra