Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1905

— 11 nek hiányát. Kedvelik, felhasználják az idegen mintákat tekintet nélkül arra, hogy megfelelnek-e azok a nemzeti sajátosságoknak és hajlamoknak. E kifogás jogos is. Pedig ez is a korviszonyokban leli alapját. A nép igazságért, jogért kiált s ezt visszhangozzák a költők müvei is. Oly elementáris erővel nyilatkozik ez a kívánság, hogy szakítanak a történeti múlttal, a jelen szenve- delmes küzdelme elfeledteti velük a múlt ragyogó napjait. Wildenbruch történeti drámáira alig hederít valaki „Henschel fuvarost“ égig magasztalják, a „Faust“, a „Hamlet“ fölé helyezik. Mert a naturalismus a jelen társadalmi életében gyökerezik, éltető eleme: a modern idegesség és histeria. A modern drámák és regények személyeinek pedig bőven kijut az idegességből s nem egyszer igazat kell adnunk a kritikának, mikor egyes szereplőknek (Vockerat János, Scholz Vilmos stb.) elmegyógyintézetet ajánl. Mert ezek nem egészséges emberek, hanem histerikus félbolondok.

A modern naturalismus sajátságai legfrapánsabban a drámában érvényesülnek. A költők nem a művészileg átszűrt valóságot akarják, hanem arra törekszenek, hogy a valót minden ízében hűen reprodukálják, ne keltsen a színpad többé illúziót, feleljen meg teljesen a valóságnak. Azonban a valóságnak ily szolgai, aprólékos színpadi előállítása teljes lehetetlenség. Gorkij „Éjjeli menedékhelyének“ naturalistikus színpadi milieuje első pillanatra meglepő: a beteg, tüdővészes asszony jelenléte azonban érezteti velünk az effajta „menedékhelyek“ ka- rakteristikumának — a büzhödt, fojtó atmosphérának — hiányát. Imitálása lehetetlen a közönség szempontjából ; igaz ugyan, hogy a „Henschel fuvaros4^ előadásánál nem riadtak vissza attól, hogy a káposztaszag utánzása czéljából valódi magdeburgi káposztát hozassanak — elérték vele azt, hogy szaga még akkor is érezhető volt,