Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904

- iá íiO. Eső, vihar, villám szakad reája,

A holdat elnyeli a förgeteg,

Dörög az ég és csattog és recseg.

Vélnéd : szilánkra tört az erdő bokra, fája.

Az elemek tusája volt,

Egymást legyőzni féktelen akarva ;

De lágyan közbe-közbe szólt A szellem édes, csábos hangja.

31. — Mért lutsz előlem, itt vár a szerencse!

Bízzál Hüon, jer ide közelembe !

— Uram elvesztél, hogyha megteszed,

Kiált Serazmin, szinte elrekedt;

— Füled bedugd, egy szó se több, veséig rossz e rém! — Tüskön-bokron megint száguld a mén,

Áztatja sok eső s vihar veri —

Egyszerre egy kolostorfalnak ugranak neki.

32. Megint kaland. Időt a véletlen szabott:

Szent Ágotának napja volt,

E női zárda védnökének.

Lövésnyi távol odaát Ifjú papokat neveiének ;

Fejük a szent Antonius apát,

A jó szomszédokat az esti óra Egyesité bucsú-imádkozóra.

33. Jövet — lehettek a határhalom fele —

Szép rendben, párosán a búcsusok —

Rájuk tört a vihar szele.

Zászló, ruha, kereszt a szél játékszere,

S a viz a takarón is átcsurog.

Rendért hiába kiabál urok.

A zűrzavar bolond, áhitat csak mese,

Ide-uda i uhunva sok csudas alak szuszog.