Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1904

- 12 —

26. — Uram, szól az öreg, világos az eset :

Útvesztő zár minket körű'.

Kijutni van egy mód, ha ugyan sikerül;

Vaktába, merre orrunk elvezet. —

Tanácsa (bölcsebb mint hiszed), a mi eszébe jut, Vezérük. S a két jámbor utas eljö Középre ép, ahol az erdő Egy nagy csillagban összefut.

27. S ahol az esti pir világol,

A bokrok közt a messzeségben,

Ragyogva áll egy vár a légben.

Hüon szemében, révedezve távol,

Vágy s borzadály van. Szótlan, kétkedő —

Ébren van-e, vagy most álomból ébredő ?

S im hirtelen az ajtók felcsapódnak.

Kocsi robog ki, mit leopárdok vonnak.

28. Fiúcska ült a színezüst szekéren,

Szép volt, mint Ámor Vénusz oldalán ;

A gyeplőt fogta. — Jön, megtámad, végem! —

Erőt nem tudna venni most magán :

(Közben kantáron fogva jó ura lova)

Hüon jer, menekülj, oda vagyunk, oda !

Ez itt a rém! — Nincs nála remekebb

— Annál gonoszb ! Ne látnám, tízszer volna szebb !

29. — Fuss Hűon ! Végzetes ez a dolog ! —

— Erős a hős, megfutni nem akar,

De ész ne’kül az öreg elrobog

S öt is magával vonszold a kar.

Bokron, sövényen átüget,

Hegy, völgy, erdő a messzeségbe tűn,

Megettük már a szép liget.

Serazmin s Hüon a szabadba’ künn,