Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
— 35 — Érted-é szavunkat, midőn hozzád szólunk, Elvállalsz-é minket hogy fiaid voltunk ? — Gyorsan fut az idő, megvisel a munka, Mi is alig-alíg ismerünk magunkra! . . • Hála néked Isten! Van egy boldog napunk! Néhány pillanatra újra ifjak vagyunk . • . Feledjük a jelent, mely leköt a porba, Elaltatjuk lelkünk a múltra gondolva! . . . Odadobjuk szivünk a virágos árba, Lázas lelkesedés játszi habfodrába, Úgyis olyan kevés derül ránk a jóból . . — Pillanatnyi álmát ki venné rossz néven Szegény álmodótói! . . . ♦ * * Százados idő az, mely mögöttünk maradt, S befutja a lelkünk egy rövid perez alatt ! Lehanyatló század, látjuk fényed, árnyad, Körülöttünk mégis piros hajnal támad . . . Felhötelen égbolt mosolyog a földre, Biztat a reménység olajága, zöldje • • • Ami kicsi folt van, nyomtalanéi vész el, Hogy is tudna győzni annyi fényességgel ! Bontsuk ki a zászlót, lobogjon vidáman, Gyűljetek alája sorra mindahányan ! • . . Megfakult a selyme, de az eszme rajta, Vigyük Isten elé föld porába hajtva • . . Hogy a ki hatalmas, örök úr fölöttünk, Áldja meg e napot, melyre összejöttünk, Fekete búbánat örömünk ne rontsa, Csillogó emlékét a szivünkbe oltsa! Hosszú évek sorján mogfogyott a számunk, Egész nagy temető maradt el utánunk! — Világító fáklya korán megszűnt égni . . - . . • Amott Jankó János, emídc Jnezódy ! , , 3*
