Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902

kezelés és számító takarékosság mellett alapok, tökék, alapítványok, segélyzöintézmények és ösztöndíjak keletkeztek s folyik az építkezés tovább. Az iskola első éveiben alig volt az évi bevétel 2500 korona. Ebből kellett fizetni a csekély szánni tanárt, bérelni a tantermeket s fejleszteni az iskola szervezetét. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a csekély számú tanárok mellett nagyobbára ingyen tanítást végeztek a mberényi lelkészek (Oertl Zacharias, Klinowssky, Kutzian György és Béréi István) s az intézet első gondozója, Major Pál, ki egyúttal az özvegy Wenckheim László- nénak is uradalmi tisztje volt, az iskola minden fogyatkozásairól értesítette jószivü úrnőjét, ki sohsem fáradt ki az iskola évenkénti segélyezésében.

Mégis e nyomasztó anyagi helyzet sok bajt is vont maga után. így az alkalmazott tanárok némelyike belefáradt a reménykedésbe s jövedelmezőbb tanítói és papi állomásokra távozott, amint arra alkalom nyílott (Dobro- wodszki tanító lett, Skolka András Verbászra, Abaffy Tótaradáczra, Jankovich Lajosfalvára ment papnak.) Ily módon a különben is kis számú tanári testület munka- képessége gyakran ingadozott. Ez anyagi erőtlenség volt utóbb -— kivált az özvegy báróné halála után egyik oka annak is, hogy az előbb Mezöberényben levő gymnasium Szarvasra plántáltatok át (1834.) Kezdetben az áttelepülés sem apasztotta meg az intézet anyagi gondjait s kivált Magda Pál igazgató távozta után szembetűnő módon mutatkoztak a kimerülés tünetei, mikor a nyolcosztályos gymnasiumban már csak két tanár (Benka György és Molitórisz Adolf) működött, kik heti 40—44 órában, két-két osztály egybevonásával tanították a 90 főnyi tanulóságot. Kedvező fordulat állott be Vajda Péter íölléptével, ki amidőn átvette az igazgatást, sürgette is, hogy a tanárok száma és fizetése fokoztassék. Midőn pedig a fentartó testület szegénységére hivatkozott, Vajda felajánlotta évi