Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
Isten! E három tanárra Száljon mennyei áldásod! Ősi tanodánk számára Isten! Kérünk minden jót. A tudományok csillaga Dicsőn ragyogjon felette Fiatalságunk virága Díszelegjen mellette. E karének elhangzása után ima, áldás és záró orgonajáték rekeszlelle be a templomi ünnepet. Az istentisztelet után az ifjúság legnagyobb része a közélkezöbe vonult, hol Placskó, Jancsovics és Dr. Domanovszky a rendes ebédet pecsenye, sütemény és bor kiosztásával tették ünnepi lakomává az ifjúság számára. Este a mostani ó épület kísérleti termében tálaltak az ifjúságnak közös vacsorát s aztán czigányzene mellett megindult a tánc, melyben azonban csak az alsó osztályok ifjúsága vett részt. A mint sötétedni kezdett, kigyült a kivilágilás. A fő utcában az úri házak ablakaiban ragyoglak a lámpák, csillogtak a gyertyák. A tanulóság és a lakosság sétáló sokasága dalolva özönlött végig az utcákon. A fögymnasium fö bejárata feleli nagy és ékes kivitelű transparons diszlelt, melynek szövegét Hellebranlh János, a város költői lelkű főjegyzője irla meg ez alkalomra és Szemian Dénes tanár metszette ki mindenkit meglepő jó Ízléssel és leleményességgel. Zöld babér — és cserkoszorú szegélyezte a háromszögű nagy alkotmányt s annak chronoslichonja a következő volt: RengöM Látta Bérény, fogaDott kebeLébc jeLcn faL S a feLhltt PaLLas férfi erőre kapott. Este H órától aztán Szarvasnak és a vidéknek mulatni szerető közönsége a „Bárány“ vendéglő termeiben találkozol!, hol Purcsi Antal jó hirü czigányzenckara mellett megindult a fesztelen láncmulatság.
