Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1902
— 10 -A nagyobb tanulókat ez Iskolai táncmulatságra kirendelte Dr. Domanovszky igazgató, kinek lelkes buzdítására azok is táncra perdültek, kik eddig táncolni alig próbállak. Talán ezen félénk kezdők emlegették meg legtovább az iskolai ünnepélynek ezen záró részét, melylyel aztán a főgymnasium félszázados emlékünnepe a hajnali órákban befejezést nyert. Hova tűnt el azóta az együtt mulatozók életvidor s mozgalmas csoportképe! Ködfátyolkép, melyet a visszaemlékezés egy pillanatra föllebbent. Csakhamar elborúlt aztán e ködtályolkép a napi gondok borongó homályában, kivált midőn a főgymnasium életében a „lenni vagy nem lenni“ nagy kérdését az ellenszenves Bach korszak ismételve lölvctette. Évekig ott lebegett aztán a szarvasi főgymnasium előtt a szomorú kilátás, hogy rövid ötven éves fejlődés után reá borul a kora halál, mert a felfokozott anyagi követeléseknek a protestánsok ismeretes szegénysége miatt semmikép nem tud megfelelni. És a kínos megpróbáltatás ez öt évét mégis csak átélte léteiében szorongatott fögymnasiumunk, mert „ember dolgozott s Isten segített!“ A hatvanas évek elején kedvezőbb szelek feszítették a főgymnasium vitorláit s haladt a hajó szelidebb tengervidék felé. Elismerte sok utánjárásra a helytartótanács az intézetnek érellségi vizsgálatok tartására vonatkozó jogosultságát. Megteltek úgy az alsó, mint a felső osztályok tanulni óhajtó lelkes ifjúsággal. Felszaporodott a munka. Kényszerítő hatása alatt az alkalmazott tanárok létszáma is tizenkettőre fokozódott. Belterjesébb házi gazdálkodás az alapítványi földön, a rendelkezésre álló alaptőkék megerősödése, nagyobb tandij-bcvctel emelték az iskola évi jövedelmét s kezdett az intézet erősödni, íejleni,
