Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

rezni. (1852—1853.) Még mindig érezhető volt azonban a tanítás tervezetének keresztül vitelénél a tanárhiány. Ezért a következő iskolai év nyiltával Szemian Dánielt, Dorner Józsefet és Dallos Gyula Lajost is tanárokul választotta a fentartó egyházmegye. (1853. őszén.) Dr. Domanowszky azonban belefáradván a tanári kar megújhodásának ezen izgalmaiba, egykori nevelő iskoláját elhagyja (1854.) és Sopronban foglal alkalmazást. Moli- tőrisz Adolf a fögyinnasium régi, kipróbált munkás tanára (1855.) meghal, Dallos Gyula Lajos önként kilép s ezzel a tanárok száma ismét hétre apad. Placskó István, ki oly törhetlen erővel és bátorsággal vezette az egyházmegyének és fögymnasiumnak ügyét, szintén meghalt. (1855.) Utódja lett a tüzlelkü Horváth Sámuel, tótkom- lósi lelkész, ki mint esperes, a fögymnasiumnál mutatkozó tanárbiányt azzal pótolta, hogy Rimaszombatból meghívta Delhányi Zsigmondot és a magánnevelöi állásában hiressé vált Tatay Istvánt rendes, Gally Tóbiást és Lányi Gusztávot helyettes tanárokul. Haberern Jonathán igazgatása alatt tehát már 11-re emelkedett az alkalmazott tanárok száma. Haberern Budapestre távoztával Tatay lett az igazgató, kinek indítványára megválasztotta 12-dik tanárul az egyházmegye az aszódi gymnasium kitűnő tanárát, Koren Istvánt. (1857.)

A tanárok anyagi helyzete azonban igen lassan javult. A tanulók létszámának fokozódása és a tandíj csekélyke emelése mellett Horváth Sámuel esperesnek mégis sikerült a rendes tanárok évi diját 700 pfrtra fokoznia. A tanárok közül nehánynak még e mellett szabad lakást is biztosított az iskola. Utóbb a tanári fizetések egyenlővé tételére törekedvén a fentartóság, a lakással nem- birók fizetését 100 pfrttal megtoldotta s igy lett a tanári fizetés évi 800 pftban megállapítva, mely összeg a pengő forintnak forgalomból való kivonása után 840 frtra emelkedett,