Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1901

fentartására kötvényekben biztosítva. A szarvasi magánosok tanszékalapítványa is ez időben keletkezett, mely szintén egy tanár évi fizetésének fedezését vállalta magára s a tanulók által befizetendő évi dijakat is fokozta az egyházmegye, csakhogy iskoláját a folytonos zaklató beavatkozásoktól megvédje. Bebizonyult ezzel, hogy nincs olyan rossz a világon, melynek jó oldalai is ne volnának, így a Bach-korszak ellenszenves szigora és fenyegető beavatkozása végre is a főgymnasium anyagi helyzetének megerősödését siettető.

Erre megindult aztán a tanárkeresés országosan érzett nehéz munkája. Minden életrevaló intézetnél sok tanárra volt szükség országszerte s azok birtak hamarabb tanárokat szerezni, melyek jobb fizetést biztosítottak alkalmazottaiknak. Nemcsak a fizetési fokozat csekélysége, (600 pft) hanem az is nehezítette a tanárszerzés feladatát, hogy a bécsi kormány minden tanár ellen kifogást emelt, ki a szabadságharczban csak távolabbról is részt vett. Ily körülmények között valóban szerencse volt, hogy a szabadságharcz alatt a külföldi egyetemeken tanári pályára készülő és kint rekedt dr. Domanovszky Endrét tanárul megszerezhette a fentartó testület. (1850.) Szívesen megnyugodott abban is, hogy a r. kath. szerzetesből protestáns hitre áttért Hornyik Istvánt alkalmazhatta Szarvason. A Molitorisz Adolf igazgatása alatt álló 5 tanárból összeállított testület azonban az „Organisations- Entwurf“ szakrendszerét oly mértéket ütő módon épen nem alkalmazhatta, mint azt a bécsi kormány követelte. Ez örökös beavatkozásra és elkeserítő küzdelemre adott aztán okot. A következő évben Szemian Dénes, ezután dr. Domanowszky Endre lett az igazgató, kinek Placskó Istvánnal sikerült a távozó Hornyik helyébe Steifer János (utóbb Sarlay), Lukeseti Flóris, Haberern Jonathán és Golnhofer Györgyöt (utóbb Szendi) tanárokul rnegsze-