Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
16 — készséggel szolgálja a kartársi jó szellemet. E kartársi jó szellem abban nyer kifejezést, hogy az egy czélra törekvők egymás munkáját méltányolják, egymás egyéni előnyeit elismerik s türelmes jóakarattal elnézik és hordozzák azon apró kellemetlenségeket, melyek a különböző fejlettségű s életnézetü tanárok egymássali érintkezésénél netán fölmerülnek. Többször elágazó felfogás, nem mindenben egyező ítélet, nem is hajszálnyira összevágó és következetes intézkedés mutatkozik ott, hol korra, tanulmányra, életnézetre, nevelői felfogásra nézve egymástól eltérő egyének intézik a köztanitás és nevelés munkáját. Őszintébb dolog e tényt bevallani, mint eltagadni, ha iskolai eleiünkre gondolunk. Aztán mennél inkább szaporodik a tanintézet tanszemélyzete, annál nehezebb feladat ezt a kartársi jó szellemet fentartani. De az is ép úgy igaz, hogy ez a nehézség épen nem old fel bennünket azon kötelesség alól, hogy annál több egyetértéssel és erős közakarattal kell azon dolgoznunk, hogy szigorú önfegyelmezés útján ezt a kar társi jó szellemet fentartsuk, sőt lehetőleg erősítsük, ha elérni akarjuk azt a czélt, hogy iskoláink továbbra is necsak tanintézetek, de nevelő házak legyenek s maradhassanak. Kevés tanár, csekély számú ta- nítványnyal szemben jobban ápolhatta e kartársi szellemet a múltban. Ebben rejlik magyarázata annak, hogy nehány jobb szabású prot. iskolánk tanulósága elég szerencsésen alakúit a tekintetben, hogy életnézetében, törekvéseiben, vallásosságában, jellemalakulásában több egyöntetűséget, határozottabb jelleget mulatott fel a múltban, mint napjainkban. Ma ezt a végeredményt nehezebben közelíthetni meg iskoláinkban, bár bizonyosan nem kizárólag csak azért, mert nagyobb feladat azok körében zavartalanul fentartani a tanári testület együttműködésének jó szellemét, hanem azért is, mert iskoláink túltömöttek és sok elágazó felckezet s társadalmi osztály-érdek választja szét az ifjúságot. Azonban épen ezen újabban fölmerülő s általunk el sem hárítható nehézségekkel szemben annál komolyabb kötelessége a tanári testületeknek a jó szellemet fentartani s fokozni, minthogy az magában is nagy biztosítékot nyújt arra, hogy a tanulóság nevelési érdekeit a tanári kar egyetértő, következetes és egy czélra törő befolyása emeli majdan a jövőben is kielégítőbb eredményre.
