Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1899
— 14 — böl. Történelem, irodalom, nemzeti költészet, földrajz, néprajz, mind oly tantárgyai az iskolának, melyek feldolgozásakor ezerszer kínálkozik kedvező alkalom arra, hogy magyar nemzetünknek a közboldogságra irányuló eszméi iránt nemes lelkesedést ébresszünk, a törvénytiszteletet fokozzuk, elnyomott népcsoportok, felekézetek érdekeivel szemben a türelmes jóakaratot, nyíltszívüséget, önállóságot s minden elhatározásainkban kifejezésre emelkedő józan eredetiséget megszerettessük a magyar ifjúsággal. Szinte hallom most is az ellenvetést : nem kell semmit siettetni a nevelésben. Nem kell az ifjúság természetes fejlődését túlhaladó dolgokra elsietve irányozni a figyelmet ! Ilyen a hazafiság érzetének idő előtti ébresztgetése is ! Csakhogy ez érzet a maga közvetetlenségében jókorabbi, mint annak fogalmi fejtegetése. Hazánkhoz és magyar nemzetünkhez való ragaszkodásunk hamarabb indítható fejlődésre, mint a széleskörű értelmi tájékozást föltételező politikai belátás, melyhez aztán az egyéni felfogásnak annyi eltérő, sokban egymással ellentétes árnyalata férkőzik kozzá, hogy ezt már ezért is ki kell küszöbölni az iskolai nevelő hatások köréből. Ezért soha se volt okos és megengedett dolog az iskolában politizálni. Ellenben mindig kötelessége volt minden iskolának a haza és nemzet szeretetét terjeszteni, fokozni, élő és ható erővé fejleszteni azon ifjúságban, mely úgy is csak ideiglenesen az iskoláé s már az iskolában is a közélet számára készítendő elő. Nekünk is már iskoláinkban czéltudatosan és következetesen magyarrá kell nevelnünk az ifjúságot, hogy öntudatos nemzetté váljunk, hogy nemzetként is mind életképesebbé és hatalmasabbá erősödjünk Európa népei s nemzetei között. Oly lényeges feladata ez korunk iskoláinak, melyre minden magyar nevelőnek lelke teljes erejével s odaadásával törekednie kell most és mindenkoron. A hazaárulás bűnét követné el ifjúságunkkal szemben az, ki e kötelességről csak egy perezre is megfeledkeznék. Nem kerülheti ki öntudatos tanárnak figyelmét és gondozását az ifjúságnak azon önmüvelödési törekvése sem, hogy önképzö egyesületekké, ének- és zenekarokká, olvasó, nyelvművelő s utazó társaságokká alakulnak sok
