Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898
— 33 — daczára azonban nyíltan vallom, hogy ezért még nem tartok mindent jónak, mert uj, s meg vagyok győződve, hogy nem minden divatos és erőszakolt újítással szolgáljuk is egyúttal a köztanitás és nevelés érdekeit. Ezen álláspontom kötelez aztán arra, hogy a fögymnasium most forgalomban levő nehány régi kérdéséhez — gondolkodni szeretők figyelmét kikérve — röviden hozzá szoljak. Ilyen napi kérdése a gymnasiumnak a szünetek szabályozása. Elismerem, hogy a sok és hosszú szünet elandalitja a legtöbb tanulót. Sok apró pihentetés után a gyalogló jobban érzi a fáradság terhét, mintha folyton gyalogol. így a szokott munkakörből kiüti s további munkásságában olykor el is kedvetleniti a tanulót a gyakori szünetelés. Nem is lehet ezen csodálkoznunk. Ha következetes munkakifejtését a tanulónak gyakran meg-meg-szaggatjuk; akkor meginog, elkedvetlenedik mindannyiszor, a hányszor a kedves otthon gondtalan szabadságából az iskola szabott munkakörébe visszatér. Ezért nem helyeselhetjük a gyakori szünetelést. Abba is szívesen belenyugszom, hogy az iskolai munka előnyére a karácsonyi és húsvéti szüneteket pár nappal megrövidítsük s ebben eltérjünk az eddigi gyakorlattól. Itt azonban önkénytelen is felujul emlékezetemben a morva Koméniusz indokolása, ki a szünetek szükséges voltáról mondja, hogy ha a tanuló négy hónapon át látogatja a tantermet s lakja kis otthonát, lehetetlen, hogy egészségi érdekből ne volna szükség iskolában és otthon oly alapos tisztogatásra, súrolásra, meszelésre, több napi szellőztetésre, hogy aztán az egészségnek minden koczkáztatása nélkül folytathassa iskolai munkáját. De meg az eleven gyermek alsó és felső ruháit hamar elnyüvi, megrongálja s a hosszas használatban elkoptatja. Jó, ha a gondos anya alapos szemlét tarthat a javítandók felett s pótolgatja a a
