Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898
— 34 — pótlandókat. Aztán a nagy keresztyén ünnepek vallásos kedélyünket közelről érintő nagy jelentőségét is jobban felfogjuk, átértjük és élvezzük úgy, ha rövidre visszavonulhatunk azok bizalmas körébe, kik között gyermek korunkban éltünk, hol első imánkat tanultuk s vallásos cselekményeinket áhítattal gyakoroltuk. Vallásos kedélyű embernek a családi körben átélt ünnepek erős indító okul is szolgálhatnak arra, hogy bemutatkozván szerető szülei, testvérei s rokonai előtt azok szerzett elöhaladását, gyarapodó ügyesedését, vagy feltűnő fogyatkozását megbeszéljék s aztán azok jóakaratú bátorításából, kíméletes intéséből s okos tanácsából is erőt merítsen önművelődésére vonatkozó kötelességeinek lelkes és kitartó teljesítésére. Szükséges is az, hogy a fejlő ifjú ne csak tanárainak reá vonatkozó Ítéletei s figyelmeztetései által legyen irányítva, de hallgasson iskolán kívül álló tekintélyekre is, kik ha nem is szaktanulmányaiban való gyarapodása szerint, de egyéni alakulásának jellemző adatai alapján figyelmeztessék öt tapasztalt fogyatkozásaira s feladataira. Meggondolva még azt is, bogy napjainkban hamarabb és biztosabban utazhatni mindenfelé, mint pár évtizeddel ez előtt, s kevesebb bajjal, költséggel és koczkázatlal jár életképes ifjúnak fölkeresni a maga kedves otthonát^ lehetne az időbeli megtakarítást az iskolai munkásságra fordítanunk. Bizonyosan tiz nap elég lenne karácsonyi, nyolcz húsvéti s két nap pünkösdi szünetekre, különösen protestáns iskoláinkban, hol úgy is év közben egyéb ünnepeket alig ünnepiünk hosszabb iskolai szüneteléssel. A nagy szünetet azonban én továbbra is julius és augusztus hónapjára tenném s e két hónapból semmit le nem vonnék. Erről pedig azért vélekedem igy, mert rég óta ismerem magyar Alföldünk szeszélyes éghajlatát. Ismerem azt a kánikulái bulitó nagy hőséget, mely képtelenné teszi a legtöbb tanulót, hogy az iskolában órákon
