Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1898
— 105 arad-békési ág. h. ev. egyházmegye föesperese és a kormány küldötteként nagys. Hürk József, a pozsonyi ág. hitv. ev. egyetemes theologiai akadémia rendes tanára, kik a fárasztó munka után szintén elmondták észrevételeiket, melyekből mi tanárok a további teendőkre nézve erőt, bátorítást s lelkesedést merítettünk. Ugyan igy meglátogatott bennünket az év folyamán több Ízben is nagys. Rezey Szilviusz Békésvármegye kir. tanfelügyelője, ki inkább a főgymnasium felső osztályaival kapcsolt tanítóképzőben és annak elemi gyakorló iskolájában végezte a hivatalos ellenőrzést megszokott lekötelező módja szerint. A tanárkar ilyen körülmények és érintkezések mellett űzte a reá háruló kötelességszerű munkát fokozott számban és az osztott munka alapján a múlthoz viszonyítva nagyobb bensőséggel Fokozta a tanárok létszámát Melis János tanártársunk megválasztása, ki mint vallástanár vette föl a sok felelősséggel járó vallás- tanitás munkáját a főgymnasium összes osztályaiban. Fokozta a tanárok munkaerejét Léviusz Ernő helyettes tanárnak a távozó Adámi Rezső helyére történt megválasztása, ki munkájának kisebb részével folyt be a gymnasiumi tanulók "művelésére, midőn a tanulói daloskor vezetését lelkesen teljesité. Munkájának nagyobb részét a tanítóképző növendékeinek kiképzésében érvényesité. Fájdalmas veszteség gyanánt említem föl, hogy Szemian Dániel, ki 40 évig működött a szarvasi fögymnasiumban rendes tanárként s hat éven át élvezte rég megérdemelt nyugalmát 1899. február 17-kén meghalt. Érdemeit szivükben őrzik reá hálásan emlékező tanítványainak ezrei a közelben és távolban s őrzi tanárkarunk, ki az elhunyt Nestorban nemcsak hü munkatársát, de kedélynemes őszinte öreg barátját is annyi éveken át tisztelte. A szorosabb értelmű iskolai munka és kötelezettség mellett nem vonta ki magát tanárkarunk a társadalom oly közművelődési vállalataiból, melyekben közreműködni állásából folyó tartozásának ismerte. Többen a tanárok közül gyakran Írogattak ismeretterjesztő ezikkeket a helyi és vidéki lapokba, mások népszerű felolvasásokban, társas vállalatokban vettek részt, ismét mások művészi előadásokat rendeztek s azokban közre működtek. Ismét nem kevesen az iskolai munkán kívül az ismétlősök, az iparos és kereskedő tanonezok oktatásából vették ki, mint igazgatók, mint tanférfiak osztályrészüket. Mondhatni kisvárosi életünkben nem volt oly közérdekű mozgalom, melyben a tanárok kezdeményező, kisegítő, közreműködő erők és tényezők gyanánt ne szerepeltek volna.
