Evangélikus Gimnázium, Szarvas, 1897

6

költői nem értenek a tárgyválasztáshoz és a formánál csak a külsőségekre fordítanak figyelmet: költésük mindinkább müvészkedövé válik, végre üres, mesterkélt rímeléssé sülyed. A nyelv és a verselés egyaránt elvadúlt; ezt bizonyítja a XIV. század legszebb irodalmi jelensége, a mivelöitöl úgynevezett polgári költészet. A lyrai költészetnek csak egy faja, a nép leikéből fakadó népdal maradt meg egyszerű üdeségében, régi szépségében egészen a XVII. századig, melyben a reformáczió hatása alatt a kor legértékesebb műfajává, egyházi énekké lett.

A XIX. században az ókori irodalmak fölelevenítése, a renaissance és a hitújítás hatása rövid időre újra föl- virágoztatta úgy a tudományokat, mint a költészetet, és termékeny ítöleg hatott az újfelnémet irodalmi nyelv megalkotására. De az áldatlan harczok és folytonos zavarok csakhamar megakadályozták a lendületnek indúlt irodalom fejlődését.

Ha most már a XVII. és a XVIII. század első felére vetünk pillantást, az akkori alkotások után alig képzelhetjük el, hogy a német nép valaha önállóan és önérzetesen gondolkozni is tudott; nyomát sem látjuk annak, hogy nemzeti sajátságait, öntudatát a költészetben kifejezte. A harminczéves háborúban kimerült nemzet elveszítette lelki erejét, tettekre való becsvágyát s a hazafias kötelességek iránti érzékét. Ily körülmények közölt a költészet egészen levetette nemzeti jellegét; a külföldi alkotásokat, első sorban a franczia, azután az olasz és holland irodalom közleményeit utánozta szolgaikig. így a költészet művelése is tudósok munkájává lett. Akkor s még azután is sokáig megütköztek volna még a legfölvilágosúltabb emberek is, ha egy tudós azt mondta volna, hogy nem tud verset írni. Igen soká volt, hogy csak ők tudták az idegen nyelveket, s ök ismerték azok irodalmait. A középkori irodalom irányával és szellemével szakítva, új szellemet és más nézeteket tettek divatossá. Az ö kezeik között a költészet értelmessége hideg okoskodássá fajúit, s kivetkőzve minden költöiségböl prózaivá józanodott.

A költészet lényegét és azt a feladatát, hogy a nemzet legnemesebb eszméit és eszményeit fejezze ki, még azok sem értették kellőleg, a kik a nemzetnek vezetői, szellemi mozgalmainak irányítói voltak. Külső forma, szá-